II.
II.
Ugyanazon ülésben Bernáth Zsigmond indítványozta, hogy ajánltassék meg ő felségöknek a koronázásnál szokásos honorarium, még pedig a királynak 50,000, a királynénak szintén 50,000 darab arany. Ezelőtt ez öszszegeket mindenkor a kiváltságos osztály fizette, ellenben most közosztály szerint volnának viselendők.
A ház az indítványt átalános helyesléssel fogadta, s az elnök kimondotta a határozatot.
Az elnök továbbá ki akarta mondani, hogy a miniszterium fölhatalmaztatik, hogy tegye meg az e részben szükséges intézkedéseket.
Károlyi Ede grófnak kifogása volt a «fölhatalmaztatik» szó ellen, hanem a kormánynak «kötelességévé tétetik az ország akaratját teljesíteni».
Ghyczy Kálmán e kifejezést ajánlotta: «megbizatik».
Deák Ferencz: Hogy a miniszterium ez összeget kifizesse és beszedje, az majd később törvényben fog kimondatni, még pedig a koronázás után. A törvénybe soha se megy be az ország által fölajánlott összeg; a törvény csak azt mondja: «suæ majestati regiæ honorarium offertur». Majd a törvény tárgyalásánál megvitatjuk, mi kifejezést használjunk a kivetésre nézve. A miniszter úr csak szerezze meg a pénzt. (Derültség.)
A jegyzőkönyv e tárgyra vonatkozó pontjának hitelesítésénél fölszólalt Ghyczy Kálmán, s helytelennek mondotta a jegyzőkönyv azon kifejezését, mely szerint «az összeget adó útján kell beszedetni».
110Bónis Sámuel mégis szükségesnek tartotta annak kifejezését, hogy az összeg «az ország minden lakósa által fog födöztetni», mert ezelőtt e költséget csak a nemesség viselte.
Deák Ferencz: Én is azt hiszem, hogy mikor ajándékozunk valakinek valamit, nem helyes kitenni, mi módon szerezzük azt be. Egyszerűen csak azt kell mondani: «ő felsége a királynak is 50,000 aranyat, ő felsége a királynénak is 50,000 aranyat ajánlanak föl». Hogy miképpen szedjük be, nem kell kitenni; de igenis meg kell említeni, hogy a megajánlás az összes nép nevében történt.
A ház jegyzőkönyvének e tárgyra vonatkozó pontja a következő szövegben állapíttatott meg: «A képviselőház az összes nép nevében a megkoronázandó király ő felségének 50,000: ötvenezer, a megkoronázandó királyné ő felségének szintén 50,000: ötvenezer darab aranyat ajánl föl koronázási ajándékul.» E határozatot a főrendiház is elfogadta.
Ő felsége junius 10-dikén Andrássy grófhoz intézett kéziratában, szivének azon legforróbb óhajtásától vezéreltetve, «hogy a mult szomorú eseményeinek nem csak következményei megszüntessenek, de szenvedései is, a mennyire tőle függ, enyhíttessenek», a neki fölajánlott 50,000 darab aranyat «a volt honvédek árvái, özvegyei, munka- és keresetképtelenné vált rokkantjainak fölsegélésére kivánta fordíttatni».
A királyné ő felsége ugyanakkor kelt kéziratában «örömmel csatlakozott felséges ura és férje» kéziratának tartalmához.
