Az énekek éneke Salamontól:
Csókoljon meg a szája csókjával! Igen, szerelmed édesebb a bornál.
Keneteidnek illata kellemes, mint a kiöntött olaj, olyan a neved, azért szeretnek a lányok.
Vigyél magaddal! Siessünk, el innét! Lakosztályába vezet a király! Te leszel az örömünk és a boldogságunk! Szerelmedet többre tartjuk a bornál! Mert méltán megillet a szeretet.
Barna a bőröm, de azért szép vagyok Jeruzsálem lányai, mint Kedár sátrai, Zalma takarói.
Ne nézzetek le, amiért barna vagyok, hiszen a nap barnított le! Anyámnak fiai nehezteltek rám, elküldtek hát szőlőt őrizni, s a magam szőlejére nem vigyázhattam.
Te, akit szeret a lelkem, mondd, hol legeltetsz, s a déli órában (nyájaddal) hol delelsz? Miért is kellene tovább kóborolnom, társaidnak nyáját kerülgetnem?
Ha magad nem tudod, asszonyoknak gyöngye, akkor csak haladj a juhok nyomán, és legeltesd a magad gidáit a pásztoremberek tanyahelye körül!
Fáraó hintaja elé való paripához tartalak, mátkám, hasonlónak.
Szép az arcod a függőid között, s a korállal ékesített nyakad!
Aranyból csináltatunk neked láncocskát, s rá ezüstből gyöngyöket.
Amíg asztalánál mulat a király, nárduszom jó illatot áraszt magából.
Kedvesem, mint egy csomó mirha, a keblemen pihen majd.
Szerelmem olyan nekem, mint a ciprusfürt, amely az Engedi szőlőhegyén terem.
De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Akár a galambok, olyanok a szemeid!
Szép vagy, szerelmem, elbájolóan szép! Nyoszolyánk üdezöld,
házunk gerendái cédrusfából vannak, falainkat meg ciprusfa borítja.