Szent István király legendája
Szent István király legendája
Szent István alakjához három legenda kapcsolódik. A Nagyobb legenda a szenttéavatásra már készen lehetett. A mártírszentek, a rendalapítók és szentéletű püspökök közé Szent Istvánnal új szenttípus lépett, a szent királyé, akit nem mártírhalála, hanem az egyház pártfogolása és aszkéta életmódja tett szentté. A legenda elsősorban ezeket hangsúlyozza, de szól a király pogányok elleni harcairól, törvénykezéséről, s az Imre herceg számára írt királytükörről is. Végül fontos motívum, hogy országát Mária pártfogásába ajánlja akkor, amikor a Mária-kultusz Európa-szerte éppen csak kialakulóban volt. A Kálmán korában íródott Kisebb legenda stilisztikai szempontból kvalitásosabb. A szerző a Nagyobb legendát nem tartja reálisnak, ő a korabeli szájhagyomány – és főleg Kálmán érdekei – alapján Istvánt mint erőskezű uralkodót mutatja be, aki ellenségein kegyetlenül bosszút áll, s Vazult, mint Kálmán Álmos herceget, megvakíttatja. A két változatot ugyancsak Kálmán utasítására Hartvik püspök szerkesztette egybe, s egészítette ki néhány újabb motívummal. Ezek közé tartozik II. Szilveszter pápa látomása nyomán a korona és az apostoli kereszt elküldésének gesztusa, István szent uralkodóhoz méltó halálának leírása, és a szenttéavatás részletes előadása.
