„Harmadvirágzás”

Full text search

„Harmadvirágzás”
A „harmadvirágzás” – a második világháború utáni csehszlovákiai magyar irodalomban – a lírában kezdődött. A némaságra kárhoztatás évei után a költők jelentkeztek először nagyobb számban, az ötvenes évek végén. A magyarság és európaiság igényével néztek szembe a valósággal, tudván, a provinciálisból kitörni csakis az egyetemesbe való fogódzással lehet. Oszvald Árpád (1932-) Juhász Gyulára emlékeztető szomorúsággal fogalmazta idegenség érzetét, Zs. Nagy Lajos (1933-) a groteszk felé indult. Tőzsér Árpád (1938-) a népi és modern törekvéseket hangolta egybe, Cselényi László (1938-) útja a romantikus ihletettségű élménylírától avantgárd jellegű kísérletekhez vezetett. A hatvanas évek végén, s a később jelentkezők (Varga Imre, Tóth László, Kulcsár Ferenc, Mikola Anikó) a líra megújulását a nemzetiségi sorsélmény és az egyetemes távlatok összekapcsolására törekedve keresték.
A hatvanas évek elején indult a „harmadvirágzás” prózája is. Novellába, regénybe kívánkozott az élményanyag, a maguk és az apák sorsa. Tisztázni kívánták, mit éltek meg, feltárni, kibeszélni a valóságot, a megaláztatásokat, hogy soha vissza ne térjenek. A csehszlovákiai magyar kisebbségi regény ebből a szembenézésből született. Dobos László eszméltető realizmusa (Messze voltak a csillagok, 1963, Földönfutók, 1967, Egy szál ingben, 1976, Hólepedő, 1979), Rácz Olivér (1918-) krúdys sejtelmű epikája (Megtudtam, hogy élsz, 1963, Álom Tivadar hadparancsai, 1975), Duba Gyula (1930-) filozofikus, kesernyés szatírába keményedő prózája (Szabadesés, 1969, Vajúdó parasztvilág, 1974, Ívnak a csukák, 1972), Mács József (1931-) lélektan irányába mélyülő regényei (Adósságtörlesztés, 1968, Temetőkapu, 1987) s Gál Sándor (1937-) nemzetiségi létélményeket közvetítő novellái (Első osztályú magány, 1974) jellemző értékei a harmadvirágzásnak.

1981 szilveszterén (balról jobbra) Czine Mihály, Dobos László, Sinkovits Imre és Keresztury Dezső
Grendel Lajos (1948-) prózája már újabb fejezetet jelent, a modernség, a posztmodern irányba való erősebb tájékozódást. Kisregényeiben a polgári-értelmiségi létformát, a groteszkre és az abszurdra hajlón mutatja be (Éleslövészet, 1981, Galeri, 1982, Áttételek, 1985). Grendel Lajos szerkeszti az 1992-ben posztmodern érzékenységű Kalligram c. folyóiratot. Kalligram néven indult 1991-ben egy kiadó is közép-európai tájékozódással; a magyar irodalom mellett szlovák, cseh, lengyel könyvek kiadását is tervezik. A „harmadvirágzás” irodalmáról Turczel Lajos, Csanda Sándor, Koncsol László és Fónod Zoltán írásai adják a legteljesebb képet. 1992 óta – Csehország és Szlovákia különválásától – a tanulmányok már a szlovákiai magyar irodalomról beszélnek.

Illyés Gyula és felesége csehszlovákiai magyar írókkal – balról a harmadik Fábry Zoltán, a negyedik Dobos László

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi