A paleoszibériai vagy paleoázsiai nyelvcsalád
A paleoszibériai vagy paleoázsiai nyelvcsalád
Szibéria északkeleti térségében élő mongol alkatú kis népek nyelvei: jukagir, ket vagy jenyiszeji osztják, luoravetlán, csukcs, aliutor, gilják vagy nivh, kamcsadál. Az összefoglaló elnevezés abból a föltevésből ered, hogy e népek Szibéria őslakói voltak. Többen ideveszik még az eszkimó (inuit) nép nyelvét, nyelvjárásait, amelyet Ázsián túl Alaszkában, Kanadában, Grönlandon is beszél nyolcvanötezer ember, a fele Grönlandon. Az eszkimót és egyik nyelvjárását, az aleutot (Aleut-szigeteken) némelyek az amerikai indián nyelvek közé sorolják, viszont ismét mások elszigetelt nyelveknek minősítik, némelyek pedig az uráli nyelvekkel rokonítják.
E nyelvek veszélyeztetett vagy kihaló állapotban vannak. Az eszkimó látszik a legéletképesebbnek, egy idő óta nemzeti öntudatra ébredés jelentkezik köreikben (kevéssé a fiatalabb nemzedékben). Bár minden paleoszibériai nyelvnek van írása és többnek némi szépirodalma, a legjelentősebb az eszkimóé, amely különben Grönlandon 1979-ben hivatalos státuszt kapott a dán mellett. Nyelvi alkata mindegyiknek bekebelező-ragozó.
Gilják nő
