Képzési hely és mód
Képzési hely és mód
3. A képzési helyet figyelembe véve a magánhangzókat elöl képzetteknek vagy hátul képzetteknek nevezzük. A nyelv vízszintes mozgásának megfelelően a magánhangzók ugyanis vagy a szájüreg elülső részében: e, ű, vagy a hátulsó részében: a, u képződnek. A nyelv függőleges mozgást is végez, mind a szájüreg elülső, mind a hátulsó részében. Eszerint megkülönböztetünk felső nyelvállású: i, ú, középső nyelvállású: ö, o, alsó nyelvállású: e, a és legalsó nyelvállású: á magánhangzókat. A magánhangzók pontos képzési helyét tehát a nyelv vízszintes és függőleges mozgása alkotta „koordináta rendszerben” képzelhetjük el.
A mássalhangzók képzési helye a gégefőtől az ajkakig terjed; a helymegnevezés a mássalhangzó egyik ismérve. Két ajakkal képzett a mássalhangzó akkor, ha az akadály helye a két ajak találkozása: m, p, az ajak-fog hangok esetében az akadály a felső fogsor és az alsó ajak között van: v. Megkülönböztetünk még fogmederhangokat: n, t, c, r, elülső szájpadláshangokat: s, cs, középső szájpadláshangokat: ty, j, hátulsó szájpadláshangokat: g, k és gégehangot: h.
4. A beszédhang képzésének módja azt mondja meg, hogy milyen jellegű akadályon át távozik a levegő a légtérbe a beszédhang képzésekor. Az akadály a hangképző szervek alkotta különböző típusú zár és rés, sőt a kettő egymást követően is előfordulhat (a zár-rés hangoknál). Ennek megfelelően lehetnek a mássalhangzók zárhangok: b, n, középréshangok: s, j, z, oldalréshang l, zár-rés hangok: c, dzs vagy pergőhang r.
