Átideologizálás és szakszerűség...
Átideologizálás és szakszerűség...
1945 után tért hódított a marxista irodalomszemlélet. 1949-től kezdve pedig kiszorított minden más megközelítési módot s egyeduralkodó lett. A nemzeti klasszicizmus az Arany János felé vezető út fokozatos belső fejlődésére vetett hangsúlyt, a marxista szemlélet a forradalmi hagyományokat emelte ki. Az átideologizálás sok egyszerűsítéssel, vulgarizálással járt, értékek egész sorát zárta ki. A dogmatizmus az 1960-as években kezdett oldódni, előbb a filológiai munka, a régi magyar irodalom feltárása és kutatása kapott szabadabb utat, legkésőbb a modern törekvések értékelő feldolgozása szabadult meg legalább többé-kevésbé az irányított kultúrpolitika által megszabott ideológiai követelményektől.
A magyar irodalom története 1-6. k. (1964-66) az MTA 1956-ban alapított Irodalomtudományi Intézetében készült Budapesten, Sőtér István főszerkesztésével.
Összefoglaló kézikönyv, a kezdetektől 1945-ig terjedően részletes képet ad a magyar irodalom fejlődéséről, korszakairól, alkotóiról. Az első két kötetet Klaniczay Tibor (1923-1992), a harmadikat Pándi Pál (1926-1987), a negyediket Sőtér István, az ötödiket és hatodikat Szabolcsi Miklós (1921-) szerkesztette. A hat kötet tudósgárdáját az vezette, hogy a lehetőségekhez képest tárgyilagosan, politikai elfogultságoktól mentesen dolgozza fel a magyar irodalom történetét. E szándék legteljesebben a régi magyar irodalmat tárgyaló első két kötetben valósult meg. A hat kötet folytatásaként jelent meg A magyar irodalom története 1945-1975, 1-4. k. (Bp. 1981-1990) Béládi Miklós (1928-1983) és Rónay László (1937-) szerkesztésében.
Az 1960-as évektől kezdődően megnőtt az irodalomelmélet szerepe és jelentősége az irodalomtudományban. A leíró történetiségnél módszeresebb és szakszerűbb megközelítés igénye ösztönözte az irodalomkutatókat a strukturalizmus, majd a recepcióesztétika és a hermeneutika újabb irányainak megismerésére.
A kutatómunka elméleti látóhatárának szélesítésében és önálló elméleti kutatások indításában úttörő szerepet töltött be az MTA Irodalomtudományi Intézete s az ott 1963-1971 között szerkesztett Kritika c. folyóirat. Jelentősen hozzájárultak az irodalomtörténeti kutatások elméleti és módszertani fejlődéséhez a Helikon (Világirodalmi Figyelő), az Akadémiai Kiadó irodalomelméleti tanulmányokat közreadó Opus sorozata, valamint a szegedi egyetemen közreadott Studia poetica kötetek.
Horváth János egyik jelentős munkája és baráti körben
