A káposztalepke, a bagolylepke és a medvelepke
A káposztalepke, a bagolylepke és a medvelepke
A káposztalepke (Pieris brassicae) hernyói – nevüknek megfelelően – a káposztaféléken fejlődnek. Ez a faj nem olyan gyakori, mint gondolnánk; általában a kisebb termetű, de szintén fehér repcelepkével (Pieris napi) szokták összetéveszteni. Márciustól októberig repül, évente legalább három nemzedéke fejlődik, báb alakban telel át. Nyári napokon gyakran megfigyelhetjük, amint ezek a lepkék tömegesen gyülekeznek a száradó víztócsák mentén, hogy szomjukat oltsák. Néha száz vagy még több fehér pillangó van együtt, és ha óvatosan közelítünk feléjük, nem rebbennek rögtön szét. A káposztalepke abban is eltér a repcelepkétől, hogy az elülső szárnypár hegyi részén feltűnően nagy, feketés mezőt találunk, és a szárny közepe táján elhelyezkedő fekete pont is nagyobb, mint a repcelepkénél.
Könnyű felismerni a csodálatosan szép kardfarkú lepkét (Iphiclides podalirius), a fecskefarkú lepkét (Papilio machaon) vagy a sárgán és feketén tarkálló, piros pettyekkel ékes farkasalmalepkét (Zerynthia polyxena). Ez utóbbi déli elterjedésű faj, nálunk meglehetősen ritka, csak egy nemzedéke van, amely április-májusban repül. Jóval nehezebb az egymáshoz nemegyszer nagyon hasonló, apró termetű boglárkalepkék (Lycaenidae), vagy a fajokban különösen gazdag család, a bagolylepkék (Noctuidae) meghatározása. Ez utóbbiak éjszaka repülnek, napközben levelek között, a fűben, fatörzseken, néha épületek falán pihennek. Hernyóik többnyire csupaszok. Gyakran repül be az ablakon, és pihen a falon a közönséges övesbagoly (Catocala elocata). Elülső szárnypárja sötétszürke, finom márványozással, a második szép piros, széles fekete csíkkal és szegéssel. A pihenő állaton ez a szárnypár nem mindig látszik, csak ha mozdul vagy repülni kezd, vesszük észre. Gyakori a nyári és őszi hónapokban látható nagy sárga fűbagoly (Noctua pronuba) is. Elülső szárnypárja barna, jellegzetes rajzolattal, a hátulsó sárga, szegélye közelében széles fekete csíkkal.
Szépek és viszonylag gyakran láthatók a medvelepkék. A közönséges medvelepke (Artica caja) elülső szárnypárja fehér alapon szabálytalan barna foltokkal mintázott, a második szárnypár narancsszínű, fekete foltokkal. Ez a feltűnő színezet nem véletlen, az állat testnedvei ugyanis nagyon rossz ízűek, és ha valamelyik ellensége egyszer megfogja, nem próbálkozik vele többé. A közönséges medvelepke májustól augusztusig éjszaka repül, a nappalt a fák törzsén pihenve tölti. Ez a család egyébként hernyóiról kapta a nevét, ezek ugyanis vaskosak, sűrű "bundájuk" van, szőrszálaik néha merevek, serteszerűek.
Lassan, nehézkesen repül az acélszínű csüngőlepke
