Az erdélyi társadalom

Full text search

Az erdélyi társadalom
Az erdélyi társadalom hagyományos tagozódása már a 15. században bomlóban volt, s a három nemzet (magyar vármegyék, székely és szász székek) uniója, amely korábban hathatós védelmet biztosított a király túlhatalma vagy a fellázadt jobbágyság ellen, a megnövekedett fejedelmi hatalommal szemben már nem tudta betölteni korábbi funkcióját. Az egyes universitasok a háborús viszonyok közepette gyakran ellentétes álláspontra helyezkedtek, s érdekeik nemegyszer egymás ellen fordították őket.
A legnagyobb megrázkódtatás az Erdély keleti határainál egységes tömbben élő, határvédelmi feladatokat ellátó és ennek fejében kiváltságokat élvező székelységet érte. A 16. században közöttük is meghonosodott a földesúr-jobbágy viszony. Az elszegényedő közszékelyek már az előző században az előkelők (primores) szolgálatába állottak. Az 1562. évi székely felkelés után a segesvári országgyűlés a főembereket és lófőket a vármegyei nemesség soraiba emelte: földjeiket és az azon lakókat szabadon bírhatták. A közszékelyeket adófizetésre kötelezték, s megvonták tőlük a szabad költözés jogát. Szemmeltartásukra ekkor emeli a fejedelem Székelytámadt várát Udvarhely székben és Székelybánját Háromszékben. Így vált a közszékelység a fejedelmi hatalom ellenségévé, trónkövetelők, idegen hódítók potenciális támaszává.
A besztercei és királyföldi szászság megőrizte privilégiumait és teljes elkülönülését. Mindenkinek részt kellett vennie a közterhek viselésében, még megnemesedett társaiknak is. A jobbágyság ismeretlen volt köreikben, a falusiak is szabad paraszti sorban éltek, s nem voltak alárendelve a szász városoknak sem. Még Mohács előtt megszerezték egyházi függetlenségüket, amely tovább erősítette különállásukat. Bár egyes fejedelmek igyekeztek rést ütni privilégiumaikon, többségük nem fenyegette jogaikat, s beérte a városi iparűzésből és a két román fejedelemséggel folytatott élénk kereskedelemből származó gazdag bevételeik megadóztatásával.
A 16-17. században kenézeik, vajdáik vezetésével a fejedelemségbe immár tömegesen költöző románság zöme nem vállalta a jobbágysorsot, s továbbra is pásztorkodásból élt. Mivel e vándorló népesség adóztatása csak jelképes lehetett, az országgyűlések felhatalmazták a földesurat, hogy az ilyeneket "minden félelem nélkül megfoghassa". A kísérletek azonban rendre kudarccal végződtek, s zömük megőrizte pásztorkodó-vándorló életmódját. Különállásuk fenntartásában segítségükre volt ortodox vallásuk is, amely a 19. század derekáig nem tartozott az Erdélyben hivatalosan elfogadott, négy bevett felekezet közé.

Erdélyi imaszőnyeg a 17. századból

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi