Vörösmarty Mihály: LAURÁHOZ
Rád nézek, mert gyülölsz;
Míg bájaid veszélyes
Dacával meg nem ölsz.
Szemlélnem arcodat;
Rád nézek, mert öröm lesz
Meghalnom általad.
Egy kisded percre bár,
Gyülölség és szerelmünk
Cserében visszajár.
Mi a szívgyötrelem,
A mostohán viszonzott,
A gyűlölt szerelem.
Kegyetlenségedet,
S nem hagynád ennyi kín közt
Elveszni lelkemet.
1842. február 13. előtt