Vörösmarty Mihály: ÁRTATLAN LÁNY ÉNEKE
ÁRTATLAN LÁNY ÉNEKE
Zengj a bokorban, kis madár,
Vigan csörögj el kis patak,
| Zengj hangos éneket. |
| S hajts rá hüvös szelet. |
Én addig itt virágokat
Most nyílnak, íme keblöket
| Tüzök hajam közé, |
| Fris harmat öntözé. |
De ah e gyenge fajzatok
Atyám azt mondja, egykoron
| Oly gyorsan hervadók. |
| Majd én is hervadok. |
Akkor, leányka, bús leszen
De most ne búsúlj; mert te vagy
| Szegény szived szava; |
| E völgynek asszonya. |
Zengj hát tanyádon, kis madár,
Vigan csörögj el gyors patak,
| Zengj hangos éneket. |
| S hajts rá üvös szelet, |
S míg hervadástok nem jön el,
Ti légyetek szög szín hajam
| Tavasz szülöttei, |
| Fodrának díszei. |
Görbő (?), 1823
