Tompa Mihály: AZ ELSŐ IBOLYÁHOZ.
AZ ELSŐ IBOLYÁHOZ.
Ki megnyitod kelyhed mosolygva, kéken:
Oh légy, a hű emlékezet nevében!
| Légy üdvöz, üdvöz, kedves ibolya! |
| A szép tavasznak első mosolya, |
Ilyen volt ő szelid szemével épen!
Mint a patak, rejtő bokor tövében!
| Mely hirdeté, mit lelke gondola, |
| Ártatlan élte csendesen folya, |
Nem érte ő az ibolyás tavaszt,
Mely zöld lombot és édes dalt fakaszt
Mely zöld lombot és édes dalt fakaszt
| Vidékein az új éltű ligetnek; |
És keblem zordon téli pusztaság,
Hol bánat és szív, alvó gyöngyvirág!
Hol bánat és szív, alvó gyöngyvirág!
| Fájó beszédben téged emlegetnek! |
