Somlyó Zoltán: VERSEK EGY ROSSZ LEÁNYHOZ
míg estelenkint fel- és lemész,
kis gyönge vállad búban ingva
és mindig más-más férfi mellett:
szegény Miléva, gazdag szájú!
szegény leányka, rossz leány te!
Bár szégyellem, de néked írok
szerelmes-féle verseket.
nem sétálnék veled, bevallom.
S miattad apró revolverrel
nem lőném szíven magamat.
Mert utálattal telve nézne
koporsóm után az a sok szem,
amely vörös köpenyed alját
most oly nagy áhítattal nézi.
szégyencímedre küldözgetni;
ezért nyomtatva küldöm őket,
e könyvben, amely nem szégyelli,
hogy egy megvásárolható lány
egy árva harmincéves férfit
szent tiszteletre s hódolatra
tanít a tiszteletlen Pesten.
anyák olvassák kávé mellett.
Kis lányuk himezget ilyenkor
vérvörös színnel fehér selymet.
A vérvörös szín: ifjú vérük,
amely már indult ereikben.
A fehér selyem: lányos ágyuk,
amely már délután is álmos.
az illemnek s a hazugságnak.
Te rossz leány vagy, mert szivedben
csak önnönmagadnak fogadsz szót.
Tehát ne akarj velük lenni
se kávénál, se olvasásnál...
E verseket én néked írtam,
de azért ők is olvashatják.
hát mi a szörnyű, nagy különbség?
Nyakad virágján épp oly illat,
mint az ő úri nyakukon.
S a könyököd fölött a vászon
úgy végződik s épp annyi ráncon
fullad az ajkam s térdeden
csókom épp annyit ér nekem.
s a kicsi comb: tavaszi lomb.
S a batiszt forró vonalában
egy sziklacsúcs mindenik gomb.
Náluk e sziklacsúcson: felleg,
nálad - szivárvány - talmi bár -
de férfi szája csak miattuk
siklik le vállaitokon.
Valljam be, hogy csókoltalak?
Vagy legyek hallgatag? mint voltak
szobádban a szürke falak?
El úgyse hinnék, hogy szeretlek,
s hogy csókoltalak, kit se bánt...
A jó leánykát felköszöntöm
s - megcsókolom a rossz leányt!
sötét már az ablakod.
Nyugodt álmod alhatod.
te fekete virágszál:
jaj, de magad maradtál!
Selyemszoknyád falon lóg,
benn szunnyad egy halom csók.
örök csók, örök magány. -
Rossz leány - Jó leány...