Petőfi Sándor: FELESÉGEM NEVENAPJÁN
Nevenapja vagyon most!
Adjatok rám ócska mentét,
Rókaprémest, zsinorost.
Magyar nadrágot nekem!
És el bajuszpödrőért a
Patikába hirtelen!
Igy csipem ki magamat,
Legyen újra föltámasztva
A hajdankori divat,
Még roszúl öltöztenek,
De a mellett jót kivántak
Egymásnak az emberek. -
Ez természetes dolog,
Csakhogy a jó annyiféle,
Hogy alig választhatok.
Egy szóban kimondani?
Ne legyenek életednek
Bánatai, bajai?
Bánat és baj kellenek;
Ahol árnyék nincsen, ott a
Fényt sem igen látni meg.
Éld le ifjuságodat...
Ez rövid, s aztán meghalni?
Nem nagyon víg gondolat.
Ősz hajak késő korát,
Hanem ez ne légyen más, mint
Álarcban az ifjuság.