Petőfi Sándor: A TÜRELEMRŐL
Szamarak dicső erénye,
Tégedet tanuljalak meg?
Menj a pokol fenekére!
A földet s kérsz menedéket:
Kérj akárhol, csak ne tőlem,
Szívem nem fogad be téged;
Diadallal a világot;
Lesz egy szikla, s ez szivem lesz,
Melyre nevedet nem vágod.
Melyet a bárgyú világnak
Telt kalászokként árulnak,
Kik magodból jóllakának;
Macska a tejfölt kiette,
S a szakácsné most szájtátva,
Fejcsóválva áll mellette.
Mint gyülöllek, mint utállak!
Mert ahol van kezdeted, ott
Vége van a boldogságnak.
Hogyha rajta te nem volnál,
S míg te rajta lész, mindaddig
Megmaradunk a nyomornál.
El veled, le a pokolba!
Nyeljen el, ki rút pofádat
Erre a szép földre tolta!