Kosztolányi Dezső: VERGILIUS
VERGILIUS
Giosué Carducci
Mint amikor a telehold fehéren
küld a tikkadt mezőre hűs fagyot,
sugara reszket a folyón, az éren
s szűk martjai közt a vízár ragyog;
küld a tikkadt mezőre hűs fagyot,
sugara reszket a folyón, az éren
s szűk martjai közt a vízár ragyog;
mint amikor a csalogány a lombból
panasszal zengi be a bús tavaszt,
a vándor áll s egy szőke fejre gondol
és elteli a lelkét a malaszt:
panasszal zengi be a bús tavaszt,
a vándor áll s egy szőke fejre gondol
és elteli a lelkét a malaszt:
mint gyermeke sírhalmára az anya,
az égre néz fel, csillapul jaja,
s a szenvedése csöndesülve leng el;
az égre néz fel, csillapul jaja,
s a szenvedése csöndesülve leng el;
mint messze hegy és mint a messze tenger,
lombok, miken a szellő andalog,
ilyen magasztos, költő, a dalod.
lombok, miken a szellő andalog,
ilyen magasztos, költő, a dalod.
