Kosztolányi Dezső: KÓRHÁZAKBAN
KÓRHÁZAKBAN
Paolo Buzzi
Itt sorban meghalnak. Képzelj el egy temetőt,
egymás mellé rakott, fehér és merev sírokkal,
Az orvosoknak elviselhetetlen a szaguk,
csak a papok hoznak be egy kis tömjénillatot.
Ősz van: a fák az ablakomba alélnak
és ez jobban fáj a mi bánatunknál.
Mi is tudjuk, hogy lehull húsunk levele és maradnak
vasárnaponkint, mint a temetőbe, idejön a tömeg
és megrohanja az ágyakat, bemocskolja a folyosó
és beteg, romlott dolgokat hoz enni.
egymás mellé rakott, fehér és merev sírokkal,
| egy halottal, aki meghal. |
csak a papok hoznak be egy kis tömjénillatot.
Ősz van: a fák az ablakomba alélnak
és ez jobban fáj a mi bánatunknál.
Mi is tudjuk, hogy lehull húsunk levele és maradnak
| a csontok, |
és megrohanja az ágyakat, bemocskolja a folyosó
| tégláit |
