Kosztolányi Dezső: BESZÉLGETÉS A FÁKKAL
BESZÉLGETÉS A FÁKKAL
Giosué Carducci
Én nem szeretlek, tölgy, kevély erősség,
mert lombjaiddal büszkén fogod át
városdúlók vérmocskos homlokát,
s legyezgeted a harcok szörnyü hősét.
mert lombjaiddal büszkén fogod át
városdúlók vérmocskos homlokát,
s legyezgeted a harcok szörnyü hősét.
És nem szeretlek, meddő-bús babérfa,
mert télen is nőssz jéghegyek fölött
s uralkodók tar homlokát födöd,
ha fürtjük az időknek martaléka.
mert télen is nőssz jéghegyek fölött
s uralkodók tar homlokát födöd,
ha fürtjük az időknek martaléka.
De szeretlek, szőlő lágy venyigéje,
édes gerezd tanyája, kedv igéje,
bor anyja, áldott búfeledtető.
édes gerezd tanyája, kedv igéje,
bor anyja, áldott búfeledtető.
S téged leginkább, ó sötét fenyő,
mert deszkáidból készül az utolsó,
a legnyugalmasabb ágy, a koporsó.
mert deszkáidból készül az utolsó,
a legnyugalmasabb ágy, a koporsó.
