Kosztolányi Dezső: A FÖLD
A FÖLD
Enrico Pea
Kígyók ragyognak áprilisi fényben.
És a vizek már a keblébe futnak,
Hozzá, ki itten minden dolgot őröz,
a padmalyok, borús vápák oduin,
melyek remegnek és lüktetve élnek...
Megnyirkosulnak most a te tanyáid,
csorog a víz majd szerte a dülőkön,
oly kócosan-ziláltan, mint a motring,
völgymélyedésben, útvesztők homályán,
szolgálni azt az Óriás Anyát,
ki nem pihen és szirtről-szirtre ugrál,
a Nagy Vakot, ki még sohase botlott.
És a vizek már a keblébe futnak,
Hozzá, ki itten minden dolgot őröz,
a padmalyok, borús vápák oduin,
melyek remegnek és lüktetve élnek...
Megnyirkosulnak most a te tanyáid,
csorog a víz majd szerte a dülőkön,
oly kócosan-ziláltan, mint a motring,
völgymélyedésben, útvesztők homályán,
szolgálni azt az Óriás Anyát,
ki nem pihen és szirtről-szirtre ugrál,
a Nagy Vakot, ki még sohase botlott.
