Kosztolányi Dezső: VÉGE
VÉGE
Henrik Ibsen
Mind kikísértük,
elment a vendég;
szavuk a szellők
már elkeverték.
elment a vendég;
szavuk a szellők
már elkeverték.
Most tompa csend van,
hol énekeltél.
Sötét a kert lenn,
sötét az erkély.
hol énekeltél.
Sötét a kert lenn,
sötét az erkély.
Rövid akkord volt,
egy kósza ábránd!
Vendég, kijött és -
aztán továbbállt.
egy kósza ábránd!
Vendég, kijött és -
aztán továbbállt.
