Kosztolányi Dezső: MINT A BETEG GYEREK
felül az ágyba, poharat kér
s hideg üvegen hűti fájó ujját,
sír az orvosságos-palackér
és viszolyogva, fanyalogva
fanyarul fog egy ezüst kanalat
és a kesernyés-édes hűs nedűvel
locsolja égett ínyét álmatag:
E forró, beteg nyári délelőtt
éppígy kerülget és szédít a bánat.
Éppígy fogom meg langyos kezedet
s így csókolom meg nedves, enyhe szájad.