Kosztolányi Dezső: AZ IHLET PERCE
szemembe fürge részegség piheg.
Kávén, dohányon dőzsölök, henyélek,
mint a komoly, vidám keletiek.
búcsúzva integet felém a fény.
Megyek: vonatja lettem önmagamnak
s lázult erem csak azt kopogja: Én.
dalok suhannak át a másvilágbul,
a gyertya bordó napként néz reám.
a padló életemnek szaharája
és egy pohár víz a nagy óceán.