Komjáthy Jenő: A SZÁRAZ LEVÉL
Száraz levélke hull rám;
Nyitott levél ez, szélüzött,
A halál írta hozzám.
Irójuk egykor ő volt;
Mily boldog voltam akkoron!
Ah, milyen szép idő volt!
Nem ismer önmagára;
Talán ő sem ismerne már
Önnön keze nyomára.
Betűi, élve hűtlen,
Mint rajtavesztett hazugok
Állanak szégyenülten.
A régi édes álmat;
Rám néznek búsan és merőn
A szók, és halni vágynak.
Őket szivembe mélyen,
Emléke égjen, s bár gyötörnek,
Fájdalmit újra éljem!
Üzent, a kis levélkét,
Hogy mindenik seb írt talál
S az élet kínja békét.