Kölcsey Ferenc: ELFOJTÓDÁS
Mint nem sírt senki még
Az elsűlyedt boldogság után,
Mint nem sírt senki még
Legfelső pontján fájdalmának,
Ki tud? ki tud?
Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély,
Nincsen több, nincs sehol!
S mért hogy szívem nem reped meg
Vérözönnel keblemen?