Juhász Gyula: Michelangelo
Az órát, melyben majd életre kel
A gondolat, mit hordozott magában,
Ez a nehéz és görnyesztő teher.
Mely elmaradt nagy álmai mögött,
A szépség sokszor zordon ködbe tűnt el,
Az álom, amit ébren üldözött.
Az urbinói ifjú járt eszében,
Ki játszva és dúdolva alkotott.
Ki régen elment és mégis nyomában
Ma is derűs és békés ragyogás van.