Juhász Gyula: Haladék
És ismeretlen rém elől,
Ki ránk les százezer alakban
És egyszer mégis csak megöl.
Alattomos gyilkos, konok,
Minden bukásban és örömben
Ő közeleg, az átkozott.
Hogy csókoljunk egy tünde nőt,
Elnézzük, percek üdve hogy fut
És mint nőnek a temetők.
Mámorba, ködbe, bús vakon,
Hogy végre lássuk: itt a vesztünk
S érezzük: nincsen irgalom!