Juhász Gyula: Emese álma
Ázsiai éjek éjén,
Hulló csillag fénye mellett
Álmodott Don vize mellett.
Álmodott föl-fölriadva,
Megborzongott babonázva,
Ázsiai éjszakába.
Lelke mélyén ősi erdő,
Napnyugatra terjedendő,
Melynek méhe sohse meddő.
Ágyékából messze, széjjel
Hódító folyam dagadva
Mint rohan borús Nyugatra.
Söpri gátját diadallal,
És föléje vén turulnak
Védő szárnyai borulnak.
Mélyebb, szörnyebb és sötétebb,
Ősi folyam vérrel árad
S égig nyúlnak szolgagátak!
Messze ázsiai tájon,
Mikor érsz már boldog véget
Anyaálma Emesének?