Juhász Gyula: Anya
És ott veszett, annak pár éve már,
De a nagy ég száz csillagán merengve,
A jó anya reá remélve vár.
Szomorú hőse csöndes már nagyon,
Hogy túl jár már tenger baján a létnek
S pihen talán egy távol csillagon...
Úgy látta mindig, mint a nagy jövőt,
Nem sejti, hogy mily messze költözött!
Az anya vár, vár valami hajót
S ragyognak rá rég elmúlt csillagok!