Garay János: KÉT ÁRVA.
Két árva sirdogált,
Kesergő bánatának
Irt, enyhet nem talált.
Szerelmed, jó anyánk!
Kinek lesz most helyetted,
Kinek lesz gondja ránk?»
Körűlültetgeték,
Könyűjök harmatával
Naponként öntözék.
Mindenkor elvivék,
Egy sziklakőbe vágott
Szent Szűznek szentelék.
Tekints kegygyel reánk;
Te légy hitünk, reményünk,
Anyánk helyett anyánk!»
Behinték zsámolyát,
Szólván, letérdelének,
S mondák a hő imát.
Drágább ajándokot?
Ki ajkai mondának
Buzgóbb imádatot?
Két árva könyje ég -
Ha ily szivek kértét nem,
Mit hallgat meg az ég?