Dsida Jenő: Kéne valaki
fiatal hugocska, vagy öreg néne.
simítana el minden ráncot.
beszélne róla, ki a kereszten
irgalmat dobál paplanomra.
huzná be tétován a csipke-függönyt,
ennél a békés, esti homálynál
se kérdés, mely a szíveket rágja,
csak kisszoba, álom, emlék,
mondaná: mindez meg volt írva, -
- tenne úgy, mintha figyelne.