Csokonai Vitéz Mihály: Proo: Gloria Calcar Habet
Proo: Gloria Calcar Habet
Nézd, sarkantyú által e katona alatt
Bár kemény zablája roncsolta a száját,
Bár a kertet nőjjék fel a durva gyomok,
Így laurus-koszorút igen nehéz fűzni,
De gloria szívét egészen meghatja,
Ki ámbár merűl is veszélyes örvénybe,
Mégis bátorsággal fog nehéz dolgához,
Bár sok tövis ösvényt kelletik meghágni,
Nem retteg, hanem megy, míg csak vége nincsen,
A Pindusnak járkál nemcsak a szélébe,
Nem retteg Boreás kemény hidegétől,
Dijcséretért semmit nem fél vinni végbe,
| Szép pej paripája milyen nagyon szaladt, |
| Mégis ugrálással hagyta el tanyáját. |
| Mégis kitetszenek a szép liliomok. |
| A bajt, a bánatot sokszor el kell űzni. |
| Bízik, mert Apolló jóakaró atyja, |
| Bár feje csügged már a kínos veszélybe, |
| Csak hogy juthasson el a feltett céljához. |
| Sok ellenségeit bátor szívvel vágni, |
| Bár keze s lábai legyenek bilincsen, |
| Hanem vígassággal tombol közepébe; |
| Nem fél viperának legnagyobb mérgétől, |
| Nagy nevével csak hogy mehessen az égbe. |
