Csokonai Vitéz Mihály: Proo: Egyedűl a tudományok teszik halhatatlanná az embert, kivált a poézis
Proo: Egyedűl a tudományok teszik halhatatlanná az embert, kivált a poézis
Bár bírj te nagy gazdagsággal,
S főldi minden boldogsággal
| Világon égjen fényed, |
| Dicsekedjen reményed, |
Bár hectori vitézséged
S mindeneknél kedvességed
| Itt mindent felűlmúljon, |
| Gyönyörűségbe fúljon, |
Legyenek bár kamaráid
És szép, fényes palotáid
| Sok kincsekkel teljesek, |
| Cirádákkal ékesek, |
Bízd el magad tisztségedben
Kevélykedj örökségedben
| A grófi méltósággal, |
| Sok szép, drága jószággal, |
Bár bírj sok birodalmakat,
Végy el csak sok városokat,
| Mástól csalárdságoddal |
| Uralkodj hatalmaddal: |
De ezt az idő vaskeze
Mindent, ami gyűlekeze,
| Egészen mind lerontja, |
| A főldre veti s ontja. |
Aki szereti a virtust,
Kötik annak a szép mirtust,
| Poézist gyakorolja, |
| A halált nem kóstolja. |
Ki Pinduson múlatozik
A szűz múzsáknak áldozik
| És Pegazust kóstolta, |
| S ezt kedveli azolta. |
Itt az Ovid, Horatius,.
Kik eztet bizonyítják,
| A koszorús Virgilius, |
| Múzsákat felindítják. |
