Csokonai Vitéz Mihály: Ki poéta nevet érdemel...
Ki poéta nevet érdemel...
Ki poéta nevet érdemel,
Annak olyan oszlopot emel
Hogy betűi azon oszlopnak
Semmi veszély közt el nem kopnak,
Honorral ennek közepében,
Örökkévalóság keblében
Melyek kedve mellett sietve
Huhánnak, és ő felmetszetve
Ha hát énreám tekintene
Nyájas szemekkel Melpómene,
Mind a halált, mind más veszélyt s kárt,
Mely a legnagyobbaknak is árt,
Annak olyan oszlopot emel
| Fébus, a poéták atyja, |
Semmi veszély közt el nem kopnak,
| Még az idő sem bánthatja, |
Örökkévalóság keblében
| A századokat számlálja, |
Huhánnak, és ő felmetszetve
| Nevét azokon találja. |
Nyájas szemekkel Melpómene,
| S ha éneklője lehetnék, |
Mely a legnagyobbaknak is árt,
| Egy bátor szívvel nevetnék. |
