Csokonai Vitéz Mihály: A mező
A mező
Ez áldott környéknek termékeny kebele
Sőt ami egy kedves tárgya a nézőnek,
E gyönggyel kirakott mezőn estve, reggel
E pázsitot, mely zőld köntösét őltözi,
Amott egy lejtős hegy, valamint a deli
Ebben van az arany, a fösvény bálványa,
Másutt, a forrásnál, egy mohos kőszálnak
A juhász köztök áll s hangos furulyáját
Itt van a szántó is s mély barázdát forgat,
E gyors szántóvető főldének mellette
Melyben minden táblát a kertésznek keze
Hol a laurusok, a hérósi főnek
Északról sok renddel mérész cserfák állnak
És ha észak mérges szelei omolnak,
Valóban egy titkos, de hatalmas kéznek
| Hány javával van a természetnek tele. |
| Hány ékességei vagynak e mezőnek. |
| A madárkák zengő koncertje seregel. |
| Egy folyóvíz nyájas habjával öntözi. |
| Cédrus, magos fejét az égig emeli. |
| Melyet a természet mély tömlölcbe hánya. |
| Töviben a játszó báránykák ugrálnak. |
| Elővévén, fújja keserves nótáját. |
| Amelynek hantjára örömkönnyet csorgat. |
| Egy gazda virágzó kertjét építette, |
| Zőld bársony hantokkal körűl megprémeze. |
| Ékes címerei, mosolyogva nőnek. |
| S a gyakran kiütő szél ellen strázsálnak. |
| Ellenek kiállván, tüzesen harcolnak. |
| Remek munkáira itt szemeim néznek. |
