Csokonai Vitéz Mihály: Gróf Erdődyné Ő nagyságához
Halálán Czinderynek |
Elhervadt teteminek, |
Olvasztád a vas eget, |
A tanú-falak megett. |
Meg nem szokta hallani, |
Kezdte már sokallani. |
A halál, szánt tégedet; |
Megkímélte éltedet. |
Oly szépen tudsz festeni, |
Gyászban kezdett sínleni. |
Nem kösztönthet tégedet; |
Látja ázni szemedet. |
Lassú keserveidet, |
Darabolt nyögésidet. |
És őtőlök az Ekhó, |
Nem zengett egyéb, csak "óh!" |
A rózsák, mint képeden; |
Te pedig kedveseden. |
Ápolá szépségedet; |
Törőlgették könnyedet; |
Balra hajtá s piszege; |
Lefordúlt szövétneke. |
A sírig zsibongtanak |
S mind feléd mutattanak. |
Sűrű sohajtásidat, |
Kettőzvén bánatidat. |
Azt a szépet, azt a jót, |
Mint örökös foglalót. |
Elhagyatva jajgaték. |
Ízekre szaggattaték. |
Hol senki sem láthatott, |
Csak a kőszál hallgatott, |
A vad erdők éjjele, |
Jajjaimmal megtele. |
Tőlem a Lilla nevét, |
Nyárfa és a jámbor rét. |
S minthogy ő is szeretett, |
Keservesebb választ tett; |
Könnyezte is sorsomat, |
Égre nyújtott karomat. |
De minthogy ő elveszett, |
A világ pusztává lett. |
És ha olykor megjelent, |
S a boldogabbakhoz ment. |
Ködbe borongván elmúlt: |
Lomhává lett, elvadúlt. |
És számon lebegett már |
Készűlő, ijjedt madár. |
Jajszómban részt vettenek |
Már minden kietlenek. |
A napra heveredém, |
A violákat szedém, |
Már az apró viola |
Hervadásra hajola: |
Egy ledűlt boltozaton, |
Rámjajdúlt a Balaton. |
* |
Kárhoztatván magamat, |
Délnek vettem útamat: |
Ne kelljen tolongani, |
Elbúttam haldoklani. |
Még az édes Múzsa sem; |
És a kínzó szerelem. |
Tenger bánatom nem fért, |
S innen a Dunába ért. |
Lillám emlékezetét, |
Mennyei tekintetét. |
Azzal csörgött minden hab: |
S nálam boldogtalanabb!" |
Láttam a sápadt Időt, |
Ah, mely sírva kértem őt, |
Lillát és a bánatot! |
Könnyezett és hallgatott. |
A rögzött kín szívemet, |
Sietteti végemet. |
Majd Erdélyig kergete; |
Szívem nem menekhete. |
Beléhullott könnyemet, |
Siratni kezd engemet. |
Hol semmi ekhó nem szól, |
És susog kínjairól. |
* |
Lillát több ízromba is: |
Önkényt a haldokló is? |
Óhajthat-é valaki, |
Halva szemléljen, vagy mi? |
Nékem még élvén meghólt: |
Míg el nem zár a gyászbólt. |
Setét ciprust kössetek. |
Egész Léthét öntsetek. |
Áldott testvére, jövel! |
Kötéseit oldozd fel, |
Melyet sírnak mondanak, |
Tagjaim nyúghassanak. |
Lelkem egy nagy, egy hideg, |
Lilla mellyén szűnjön meg. |
Gyönyörű test lakosa, |
Oly sokáig mardosa, |
Fülemülém jajjait; |
Ciprusfámnak ágait, |
Sirattál gyászhantjain, |
Találtad fel karjain: |
A hérók szeretetét; |
Eratóm tiszteletét, |
Lábaidnál önti le, |
Megháborítja vele. |