Csokonai Vitéz Mihály: Tanítványaitól búcsúzik
Miolta megesmertetett a poézis veletek. |
Mi örömmel sétáltatok tavaly a Tempén velem. |
Kis koszorúkat raktatok tiszteletűl markomba. |
Melyet az igaz szeretet azokba lobbantatott. |
E valódi szívességgel halmazva megnyerétek. |
Sőt tüzét a szenvedések edző tüze pótolta. |
Nevetek ragyogni közte fog közepén szívemnek. |
Ah, ah, emlékezzetek jól, kedvesim! énrólam is. |
Szerelmem veletek marad, szívemet el nem viszem. |
Díszt ád nékem s tiszteletet mindenkor a tiétek. |
A büszkékkel ne repdessen, sem ne másszon a porba. |
Még emellett a tudományt tartja főfő javának: |
Ha késő maradéktól is érdemét tisztelteti, |
Még minden hív tisztelőjét bőven megjutalmaza. |
Hogy jövendő futástokba legyen Cynosurátok. |
Éledjen fel a titeket szerető Csokonai. |
Ah, szeretett, kedves lelkek, Isten, Isten hozzátok! |