Csokonai Vitéz Mihály: (Laura, még ingó kegyelmed]
Tiszta szívemhez hajólt, |
Boldogabb nálam, ki vólt? |
Régi kedves napjaim, |
Tűneményes álmaim. |
Nyári árnyékként kereng, |
Mint Zefir, körűlte leng. |
(Szád s szemed tagadja bár) |
Egy enyelgő lepke már. |
Ah, ne higyj! bizony megejt: |
Öszvecsúfol s elfelejt. |
Tégedet csúfoljalak; |
Megbocsátok, gyöngyalak! |