Balassi Bálint: [HATVANÖTÖDIK]
1 | Pusztában zsidókat vezérlő jó Isten, |
Ki előttök mentél tüzes oszlopképben, |
Ígéret földére vezérelvén szépen, |
Kalauzok voltál minden szerencséken. |
2 | Te adtál csillagot három szent királnak, |
Vezérül is angyalt ifjú Tóbiásnak, |
És Heródes előtt futó Szűz Máriának, |
Te voltál vezére minden szarándoknak. |
3 | Könyörgök, nékem is hogy légy már vezérem, |
Mert, ím, bujdosni űz nagy bú és szemérem; |
Én Istenem, ebben ne vesszen el vérem, |
Őrizz meg gonosztól, felségedet kérem! |
4 | Építs fel elmémet az jó bölcsességgel, |
Szívemet peniglen hittel, merészséggel, |
Bujdosó fejemet törödelmességgel, |
S te adtad lelkemet buzgó könyörgéssel! |
5 | Jártomban-költömben hogy csak reád nézzek, |
Búmban, örömemben reád figyelmezzek, |
S jó, gonosz szerencsét csendesen viseljek, |
Soha semmi helyen el ne felejtselek; |
6 | Hogy bujdosásom ideje tölte után |
Én édes hazámban térjek esmét vígan, |
Mind azokat jó egészségben találván, |
Akik szomorkodnak éntőlem búcsúzván. |
7 | Felejts el annak is háládatlanságát, |
Aki most erre vett éngem, régi rabját, |
Ámbár élje vígan felőlem világát, |
Csak énbennem olts meg nagy szerelmem lángját! |
8 | Én édes hazámból való kimentemben, |
Szent Mihály nap előtt való harmad hétben, |
Az másfélezerben és nyolcvankilencben |
Az ó szerint, szerzém ezt ilyen énekben. |