Arany János: ELÉGIA
Távolban tőled is derült valék, |
Még néha elragadva járdalék, |
Ott úsztam én, - szerencsés martalék! - |
Előteremté kedves ideálom. |
Rokonkebelhez útasíthatám. |
Reményem napja még mosolyga rám. |
Bennem, midőn tört sajkám biztatám. |
Volt a küzdő hajósnak céliránya! |
Válták fel a virágzó partokat; |
Nem álmodik jobb létre álmokat. |
Hab-sír borítja a tört tagokat. |
Hamván tenger-moraj s örök feledség!!! |