Ady Endre: Kétkedő, magyar lelkem
Kétkedő, magyar lelkem
Én seregem és én népem,
Szeretlek én mindenképpen.
Szeretlek én mindenképpen.
Hogyha szaladsz űzőn és űzten,
Megrajonglak buta tűzben.
Megrajonglak buta tűzben.
Fájsz, hogy így vagy, fáj, hogy látlak
A Sors bús uszitottjának.
A Sors bús uszitottjának.
Fáj, hogy az én éles torkom
Ma hurokkal, bénán hordom.
Ma hurokkal, bénán hordom.
Disznók állnak most elébem
Röfögően és negéden.
Röfögően és negéden.
S orditó és intő vágyam
Belepusztul a muszájban.
Belepusztul a muszájban.
Szeretnék sereget szedni,
Sok-sok mindent visszavenni.
Sok-sok mindent visszavenni.
Bár csalódna holtát-lelten
Én kétkedő, magyar lelkem.
Én kétkedő, magyar lelkem.
1915. szeptember
