8. A hiteleshelyi eljárások illetékei.
8. A hiteleshelyi eljárások illetékei.
Az oklevelek, ralatiók s a velük kapcsolatos hiteleshelyi eljárások után a konvent által szedett illetékekről csak a XIV. század közepe óta vannak pozitív adataink. Ezek alapján az illetékek különféle nemét különböztethetjük meg, amelyek az oklevéladó működés különböző fázisai szerint osztlanak fel. Tehát külön díja van az oklevélnek, külön a relatiónak, a jogi eljárásnak, a pénzletétnek, stb. De ezeken a csoportokon belül is vannak fokozatok. Az oklevél díja pl. a külső forma, meg az általa biztosított érték nagysága szerint oszlott meg: más volt tehát a zárt oklevél, más a patens illetéke, s a legdrágább volt a privilegium. Ez az illeték magában foglalta az oklevél anyagának és az irnok munkájának a díját is.* A relatióknál a XV. századig külön számították a jogi eljárásnak és külön a jelentésnek a díját.
Múz. Fol. Lat. 2,557. sz.; L. o. lt. 1510. 50. sz.; U. o. 1549. V. Fasc. 8. sz.; J. t. lt. 287 a. sz. Ez utóbbi szerint (8. sor) az írnok a teljes illeték 1/3-át kapta.
A leleszi konvent illetékeire vonatkozó legrégibb és a körülményekhez képest elég részletes forrásunk az 1355–56-i pecsételési lajstrom.* Ennek adatai szerint a zárt oklevél díja 1 garas, a patensé általában 2 garas. Ez utóbbiaknál azonban már ingadozást is látunk, amennyiben 1356-ban (IV. 9.) egy féltől 5 drb. patensért 3 forintot, egy másiktól pedig (I. 15.) egy expeditorialis oklevelért 24 garast fogadnak el. Itt valószinűleg már tekintettel vannak az ügylet tárgyi értékére is. A privilégiumokra vonatkozólag e jegyzék nem tartalmaz adatot.
J. t. lt. 287. sz.
A par-példányok díja azonos az eredetiekével, itt azonban már nem nézik az oklevélben foglalt tárgyi értéket.
A relatio díja általában a zárt oklevelekével egyenlő, kivéve a statutoriális és határjárási relatiót, amelynél az oklevél és az eljárás díját egy összegben állapították meg.*
1356. II. 4.
Az egyes végrehajtások illetékei a következők:
1. A citatio díja ingadozó:
1355. XII. 13-án 1 citatióért 12 garast,
1355. XII. 17-én 1 citatióért 8 garast,
1355. XII. 15-én 1 citatióért 6 garast,
1356. I. 14-én 2 citatióért 20 garast,
1356. I. 17-én 1 cit. és 1 evoc.-ért 1 forintot,
1356. II. 15-én 1 citatióért 16 garast és
1356. III. 1-én 1 citatióért 20 garast szednek be.
2. Az inquisitióra csak két esetet ismerünk (1356. II. 3.; III. 7.), s mindkettőnek az ára 1–1 forint.
Az illetékek mindig az uralkodó valutával állottak arányban. Ha ez változik, megváltoztatják a taxát is. Erről tanuskodik egy 1370–90 közti időből való konventi tizedlajstrom*, melynek vezetője az oklevelekből befolyt illetékekről is megemlékezik. E lajstromban a zárt oklevél díja 1.5 garas (= 6 dénár), a patensé 3 garas (= 12 dénár).* A privilegiális oklevél díjára ebben a jegyzékben nem találunk adatot.*
J. t. lt. 288. sz.
De vannak patensek e jegyzékben, melyek ára ingadozó, így egy esetben 18, egy másik alkalommal pedig 7 garasos patenssel találkozunk. Itt bizonyára birtokügyletről lehet szó, amire abból is következtethetünk, hogy e két esetben nincs megnevezve az oklevél tárgya, míg a többi esetekben tisztán procuratorialis oklevelekről van szó.
Talán privilegium lehetett az a fassionalis oklevél, melyet egy másik, u. abból a korból maradt jegyzéktöredék említ, s amelyért 1 forintot fogadtak el. (J. t. lt. 287 a. sz.)
A relatióknál itt is külön szerepel a kiállítás díja és külön a végrehajtásé (3., 6., 7. l.). A relatio díja egyenlő a zárt oklevél díjával.
A végrehajtások közül az inquisitiónál bizonyos következetességet tapasztalunk: a citatio díja 20 garas, az inquisitióé 1 forint (3., 7. l.).
A birtokügyletek közül a határjárásra van egy adatunk: ennek díja 1 fertó + 1 forint. A tárgyalt jegyzék a többi végrehajtásról és ezek körülményeiről nem ad felvilágosítást.
A XV. század végéről szintén ismerünk egy ilyen jövedelmi lajstromtöredéket,* ezenkívül pedig a XV. század eleje óta számos ránkmaradt fogalmazvány, mandatum és registrum szolgáltat szétszórtan adatokat a hiteleshelyi illetékekre vonatkozólag. Mindezekből megállapítható, hogy a XV. század elején emelkedés áll be. Ekkor 1. a nem birtokjogot biztosító patens ára 24 dénár,* a zárt oklevélé 12,* illetőleg 16 dénár,* a par illetéke 24–34 dénár.*
J. t. lt. 287 b. sz.
L. o. lt. I. Prot. 77. l., 88. l.; 1402. 13., 8. sz.; 1406. 8., 22. sz.; 1410. 43. sz.; 1464. 36. sz.
U. o. 1411. 12. sz.; 1402. 6., 7. sz.
J. t. lt. 287 b. sz. E szerint következetesen 12 dénárt számítottak a prohibitorialis és revisionalis, 16 dénárt pedig a procuratorialis oklevelekért.
J. t. lt. 287 b. sz.
2. A birtokra vonatkozó fassióknál a díj az oklevélben képviselt értéknek bizonyos %-át teszi.*
Így 1406-ban egy patens ára 33 d. (L. o. lt. 1406. 25. sz.), a lajstromban pedig egy esetben 1, egy másikban 3 forint.
3. A relatióknál ez időben már egy összegben van megállapítva a végrehajtás és a jelentés díja is. Az egyes végrehajtások és relatiók díjai a következők:
J. t. lt. 287 b. sz.
L. o. lt. 1430. 2. sz.; 1438. 8. sz.; 1439. 22. sz., stb.
b) az inquisitió 24 d.,*
U. o. 1430. 2. sz.; 1438. 8. sz., stb.
18c) az introductio és statutio:
ellentmondás esetén 24 d.,*
U. o. Statut. C. 8. sz.; Statut. Z. 32. sz. 1434.
ha nincs ellentmondás, akkor 100 d.*
U. o. Statut. G. 25. sz. 1427.
d) a határjárás (protestatio nélkül) 24 d.*
U. o. Metales Ung. 15. sz. 1504.
A kiküldött konventualis napidíjának összegét a XV. században nem ismerjük.
A pénzletétek után a deponált összeg 1/9-e, ill. 1/10-e volt az illeték.*
U. o. 1462. 29. sz.
Ezek alapján kimondhatjuk, hogy a leleszi konvent illetékei már az 1435-i törvény előtt is elég következetesek voltak. Kivételekkel ugyan e téren is találkozunk; néha u. i. az illeték a rendesnél nagyobb, máskor kisebb,* néha meg egészen elengedik.
Nagyobb: 1510-ben egy procur. okl. ára 32 d. (L. o. lt. III. Prot. 97. l.), 1418-ban pedig egy prohibitorialis okl.-ért 7 forintot fogadtak el (U. o. Prot. Parv. 7. l.). Kisebb: 1436- (U. o. 15. sz.), 1438- (U. o. 15. sz.) és 1497-ben (U. o. 10. sz.) egy-egy inquisitióért csak 12 d.-t számítottak.
A XVI. századi illetékekre az elszórt adatokon kívül 2 részletes lajstrom szolgáltat adatokat. Az első az 1500–1503. évek közti időből származik,* a másik pedig 1523-ból való.* Ezekben az illetékek már nagyobbak, mint a XV. században voltak. A XVI. század elejétől kezdve u. i. a patens ára 66, a zárt okleveleké pedig 16 dénár. A fassionális oklevelek díja most is változó: ismerünk 1 forintos,* de 50 forintos enemű oklevelet is.*
J. t. lt. 287 c. sz.
U. o. 287 d. sz.
U. o.
L. o. lt. Prot. Parv. 265. l. 1516.
J. t. lt. 287 d. sz.
U. o. u. az.
U. o. 287 c. sz.
U. o.
A relatiók díjai közül az evocatio és a statutoriális relatio 66 dénár, de az utóbbi illetéke néha az egy forintot is meghaladja.*
U. o.
A requisitió díja is 66 dénár,* de 1549-ben egy esetben 50 dénár.* A kiküldött konventuális napidíja 12 dénár.*
U. o.
L. o. lt. 1549. VII. Fasc. 13. sz.
U. o. 1551. IV. Fasc. 43. sz.; 1550. I. Fasc. 12. sz.; 1551. III. Fasc. 35. sz.
A XVI. században tehát szintén nagy következetességet tapasztalunk az illetékekben. Kivételesen megesik, hogy az illetéket leszállítják, vagy néha el is engedik. Ez történhetett barátságból,* a fél szegénységére való tekintetből* és szerződés folytán.* Az illetéket csak a prépost és a custos,* kivételesen a notarius engedheti el.*
Vagy tiszteletből, pl. az 1355–56-i pecsételési lajstromban az egri püspöknek. (J. t. lt. 287. sz.)
Egy mandatumon olvassuk: «Velitis exequi, pauper enim est iste homo et non habet expensas.» (L. o. lt. 1549. V. Fasc. 34. sz.)
1338-ban Balázs prépost szerződést köt valakivel s ebből kifolyólag biztosítja az illető részére az okleveleknek illetékmentes adását, kivéve az író díját. (Múz. Fol. Lat. 2,557. sz.)
J. t. lt. 287. sz.
L. o. lt. 1410. 9. sz.: «Non solvit, quia magister amisit.»
A felsorolt díjak mellett a XV. század óta a notariusok részére még különféle illetékeket igyekeztek szedni, amelyek a XVI. század közepén «proventus notariatus»* címen állandosultak.* Úgylátszik ezekből állott a notarius fizetése. Ezenfelül a XVI. században minden oklevél után is részesedik a jövedelemben a notarius.*
U. o. 1549. VII. Fasc. 45. sz.
Ezekre vonatkoznak az effajta jegyzetek: «Solvit pro sigillo» (L. o. lt. 1551. IV. Fasc. 3., 37. sz.; 1549. VI. Fasc. 49., 50. sz.); «Item de sigillo recepi duos lorenos aureos» (J. t. lt. 287 e. sz.); egy fassio-fogalmazvány alatt: «Extradata, sed… tenetur ad partem Notarii duos florenos aureos, quod ad fidem suam promisit domino preposito et ipsi notario ad festum…» (L. o. lt. I. Prot. 115. l.); «pro signatura non est data pecunia» (U. o. III. Prot. 275. l. 1549.); «solvit pro scriptura» (U. o. Statut. Z. 100. sz. 1503.).
Ezt Gregorius notarius 1549-i jegyzékéből tudjuk, melyben napról-napra jegyezte jövedelmét. (L. o. lt. 1549. VII. Fasc. 45. sz.)
A hiteleshelyi működés illetékeiből befolyó jövedelmet a custos* vagy megbizottja kezelte s erről lajstromot vezetett.* Bizonyos, hogy a mködő személyzet részt kapott belőle, de, hogy milyen arányban és minő időközökben, nem tudjuk postosan. Az 1355–56-i lajstromból azt látjuk, hogy a kiküldöttek és az irnokok esetről-esetre kapták ki részüket, de a későbbi időre vonatkozólag erre nincsenek adataink.
J. t. lt. 287., 287 a., 287 b., 287 c., 287 d., 287 e., 288., 392. sz.; L. o. lt. 1411. 10. sz., stb.
J. t. lt. 287., 287 a., 287 b., 287 c., 287 d., 287 e., 288. sz.
