Az idősebb u. n. kiskorpádi ág.
Az idősebb u. n. kiskorpádi ág.
Az ág alapitója Sárközy János (sz. 1714 előtt Nagy-Bajomban, † 1758 febr. 9. Kis-Korpádon)* nejével Iharosy Teréziá-val,* kivel esküvője 1737 márcz. 12 és 1738 jul. 14 között volt.* Sárközy János összes nyilvános szereplése az egyházi térre szoritkozott.* 1751 máj. 11. Pápán a belső-somogyi ev. ref. egyházmegye gondnokává kérték fel. Ő volt a világiak közül az első, a ki ezt a tisztséget az egyházmegyében viselte. Különben takarékos vagyonszerző ember lehetett, mert 1750-ben mostoha anyjával megszerezte Kisasszondon Kenessey Istvánné sz. Szondy Zsuzsától azt a részt, a mit 1723-ban Kenesseyék kaptak adományba,* 1754-ben pedig mostoha anyjával együtt perlekedett Szelestey Boldizsárral és Györgygyel nagybajomi és jákói részbirtokai, illetve a fiscussal, az elhunyt Kenessey István Szilas, Balhás, Gyönköd, Ángyán és Bogárd nevü birtokai miatt.* Gyermekei: 1. János, 2. 127József, 3. László és 4. Terézia († 1795 decz. 3. Kadarkuton, eltemették Kis-Korpádon) Gombay Andrásné. Ezek közül:
Szomajomi ref. anyakönyv.
Iharosy Gergely, neje Vajda Orsolya, gyermekeik János, Ádám, György, Márton, István, Éva, Teréz 1715. febr 21. Bécsben armalist nyertek (Királyi Könyvek: XXX. 434.) Lakóhelyük közelebbi visszonyaik feltüntetve nincsenek és így bizonytalan, hogy az itt emlitett Terézia volt-e Sárközy Jánosné.
Mert előbb még nővérével, utóbb feleségével van mint keresztszülő a nagybajomi kath, anyakönyvbe bejegyezve.
Kis-Korpádra ref. levitát vitt be, a mi ellen 1747 szept. 26. a Marczaliban tartott közgyülésen Lentz István veszprémi kanonok óvást tett; de természetesen Sárközy János is tiltakozott a beavatkozás ellen. (Somogy m. levéltára: Proth. VII. 431.)
Csornai konvent levéltára: Proth. 14. folio 128. nr. 105. Anno 1750.
Orsz. Lev.: Táblai osztály 4–1435 és 4–4139.
Sárközy János († Kis-Korpádon. 1806 máj. 25.) kétszer házasodott; első felesége Gyulay Zsuzsánna,* a második Rőth Katalin (görög származásu kötsei nő) volt; korán elhunyt apja helyett ő volt testvéreinek is támasztéka, a mire – kivált az akkori türelmetlen időkben – nagy szükség is volt. Már 1761-ben kellemetlenségei voltak a korpádi imaház (capella) ujra épitése miatt. Vallási buzgóságának élő tanuja a ma is álló kiskorpádi ref. templom, a melyet 1798-ban ő épittetett és a pap fizetésére is évenkint 60 frtot adott. Ugyancsak buzgóságának bizonyitéka az a 4000 ezüstforintos alapitványa, melyet 1798 febr. 1. tett az ujonnan megnyilt csurgói ref. gymnasum részére; ugyanennek ajándékozta 1800 jul. 20-ikán 211 kötetből álló latin, német, franczia, olasz stb. nyelvü könyvtárát. Mint minden jó és szépért lelkesülni tudó férfiu 1790-ben, már mint élemedett ember, lórakapott és tagja volt annak a banderiumnak is, mely II. József halála után Bécsből Budára kisérte a magyar szent koronát. Első feleségétől hat gyermeke született: 1. Mária Borbála (sz. 1765 aug: 9.) elhalt; 2. Zsuzsánna (sz. 1766 okt. 3.) elhalt; 3. Ágnes (sz. 1767 okt. 3. † 1841 jan. 25.) Magyary-Kossa Péterné;* 4. Eszter (sz. 1769 febr. 5.) elhalt; 5. Kristóf (sz. 1770 febr. 27.) ki már 1796-ban prókátor, 1803. szolgabiró volt, korán (1810–15 körül) elhalt, de a család ez ágát ő származtatta tovább; felsége: Magyary-Kossa Erzsébet (sz. 1769 † 1844. ápr. 30.) egy fiunak: Sándor-nak adott életet; 6. Farkas (sz. 1773 okt. 28. ) elhalt.
Családi feljegyzésekben: Gyulasy, a szomajomi anyakönyvekben: Gyulay néven említik többször.
Birt Kajászó-Szent-Péteren (Fejér m.) és hogy itt, továbbá Nyék és Pettenden (Fejér m.) levő birtokait a a végrehajtástól felszabadítsa, 1833 okt. 26. eladta Ajkán (Veszprém m.) levő részét Hertelendy Györgynek és nejének Milkovics Máriának 30 ezer pfrtért. (Károly I.: Fejér m. tört. IV. 264.)
Sárközy Sándor (sz. 1797, † 1850 okt. 18. Kis-Korpádon,) Somogymegye babócsai járásának szolgabirája, 1840–43 főszolgabirája volt. Feleségétől Hollósy Eleonorá-tól (sz. 1803, † 1836 szept. 12. Kis-Korpád) született gyermekei:
1. Antónia (sz. 1825), első férje: Mészöly Vincze (esk. 1844 decz. 26) székesfehérvári ügyvéd és mező-szentgyörgyi földbirtokos (M. Imre és Pázmándy Karolina fia), második férje: Eltér Antal, zeneszerző.
2. Miklós (sz. 1827, † 1899 febr. 3. Kaposvár) ügyvéd,* kinek neje: Hamvai Kovács Johanna. Gyermekeik: a) Margit (sz. 1861.), b) Irma (sz. 1869.), férje: Varga Lajos, Somogy vmegye árvaszéki ülnöke; c) Eugenia (sz. 1872.) férje: Győry Vilmos.
1841-ben ő ruházta fel pápai diák korában a katonaságtól kiszabadult Petőfit. (Roboz L: a «Somogy» cz. lap 1897. márcz. 21. tárczájában.)
3. Eleonora (sz. 1828 szept. 21, † 1900 jun. 16.) férje: Madarász Károly vrácsiki földbirtokos (M. Károly és Berzsenyi Terézia fia). Esküvő: 1845 jul. 24. Kis-Korpád.
4. Rozália (sz. 1830 szept. 2. Kis-Korpád, † 1890.) férje: Kotsi Horváth Béla szilas-balhási birtokos (K. H. József és Nadasdi Sárközy Judith fia), esküvő: 1846 decz. 15: Kis-Korpád.
5. János (sz. 1832 febr. 10, † 1835 ápr. 14.) és még három (László, Juliánna, Lőrincz) kis korában elhalt gyermek.
Sárközy János és Iharossy Terézia többi fiai sem tartották fenn soká a családot. Nevezetesen: Sárközy József (1798-ban már nem élt) és nejének Gombay Borbálá-nak ugyan öt fia volt, de azok kis korunkban elhaltak és csak az egyetlen Pál (sz. 1781 okt. 28. Kis-Korpádon † 1829 jun. 28. ugyanott) ért felnőtt kort, kinek két felesége is volt u. m. a) Majláth Anna (esk. 1799 jan. 29.), b) Magyary-Kossa Erzsébet, gyermekei azonban egyiktől sem maradtak.
Sárközy János és Iharossy Terézia harmadik fia volt László († 1795 márcz. 19. Kis-Korpádon), kinek Kazay Krisztiná-tól hat gyermeke született u. m.: 1. Terézia* († 1801), 2. Antal (sz. 1780 aug. 8. Kis-Korpádon, † 1828 jul. 10 ugyanott); 3. László-Pál (sz. 1786 jav. 12.) elhalt; 4. Lajos (sz. 1787 nov. 20. Kis-Korpád, † 1858 máj. 25.), ki az 1809. nemesi felkelésben mint őrmester, majd mint főhadnagy vett részt; 1824–40. babócsai főszolgabiró volt és mint ilyen, különösen a Dráva-szabályozás körül szerzett érdemeket, amennyiben annak 128kanyarulatain több átmetszést készittetett. 5. Katalin (sz. 1791 nov. 22. Kis-Korpád, † 1853 okt. 26.) előbb Madarász Józsefné utóbb Vörös Mihályné; 6. Juliánna (sz. 1794 jul. 31. Kis-Korpád, † 1873 aug. 24.) Dercsikai Huszár Antalné.
Ennek halálára irhatta Csokonai: «Sárközy kisasszony halálára» czimü gyönyörü elegiáját.
