170Szeged város czímere és pecsétje.
Régibb városainknál gyakori eset, hogy az idők folyamán, eredeti, első czímerük és pecsétjük nagy változásokon megy át. Egy és ugyanazon városnak vagy községnek öt-hatféle pecsétje ösmeretes.
Ez az átváltozás sok esetben hibákon és tévedéseken, főképen azon alapszik, hogy a régi zivataros, háborús időkben a városok pecsétei elveszvén, rongált, néha felismerhetetlen példányokról metszettek ujat s a nem ritkán ügyetlen metsző azután egészen más alakokat produkált. Nem ritka különben még az a másik eset sem, hogy a megpecsétlenített város újért folyamodik, vagy régiből fönmaradt némely részletet kiegészített, rendszerint királyi adomány útján.
Körűlbelül mind ez a két eset megtörtént Szeged város czímerével, illetőleg pecsétjével. Eddig ismert legrégibb pecsétje a városnak, melyet itt mi is bemutatunk, Zsigmond király idejéből ered. Egyszerű kerekalju paizsban sík földön kiterjesztett szárnyu sas néz jobb felé (heraldikailag). E sas sokat hasonlít a Zsigmond császár pecsétein használtatni szokotthoz. Nem lehetetlen, hogy saját czímerképét adományozta Szegednek, hiszen tudjuk, hogy Miskolcz városának pecsétjébe meg éppen saját arczképét hagyta fölvétetni. A paizs fölött az 1490-ik évszám áll. Az egészet vonalas körben veszi körül a fölirat rendetlen minuskulás és majuskulás betűkkel:
E pecsétet már kiadta rajzban is, Szeged városának érdemes történetírója Varga Ferencz, azonban az évszámot tévesen 1480-nak olvasta.
Most, a mikor a legközelebb mult Magy. Tört. ötvösműkiállításon magát a régi és eredeti ezüst pecsétnyomót is láthattuk s alkalmunk volt arról lenyomatokat venni, alkalomszerűnek láttuk azt újból kiadni, hogy elvégre megállapodjunk a helyes évszámra nézve.
Zsigmond király 1437-ben halt meg. Szeged monographusa azonban historiailag beigazoltnak látja, hogy Szeged város pecsétjét Zsigmond királytól nyerte.
A pecséten látható 1490-ik évszám tehát csak úgy magyarázható s úgyis valószinű, hogy a XV. század végén a régi pecsét az akkori évszámmal megujíttatott.
A város 1691-ben még használja e pecsétet, mint kisebbik pecsétet, de már 1500-tól kezdve nagyobb kibővített pecséttel is él s ez az a melyet mai napig is használ, hanem hamis évszámmal.
Ez új s eléggé ismeretes pecséten «kétrétű hadi paizson jobb oldalt égszínkék mezőben a Tisza és Maros folyók lefelé futó jelképei, balfelén pedig fehér mezőben egy kiterjesztett szárnyu s karmai közt aranyozott királyi pálczát tartó fél sas látható. A paizs körvonalán, azaz annak zöld borostyánt ábrázoló kerek szegélyzetében, a következő aranynyal festett szavak olvashatók: Sigillum Regiae Civitatis Szegediensis 1200». – Ezt a pecsétet III. Károly király 1719-iki kiváltság-levelében adja, illetőleg újítja meg a város számára.
A török világ zavaraiban Szeged egyik bírája, hogy megmentse az ellenségtől, a Tisza hullámaiba veti a város pecsétjét. S a Tisza két évszázad mulva hűségesen visszaadta azt a városnak. Halászok fogták ki. E kihalászott pecsétnyomón azonban világosan az 1500-ik évszám olvasható az 1200-as helyett, a mint hogy nem is lehetett az semmi szín alatt, mert hiszen 1200-ban Szeged még nem lehetett Regia Civitas, vagyis szabad királyi város. – És fel kellett ismerni azonnal a szakértőnek, hogy akkor nem írhattak olyformáju számokkal; ha az csak ugyan 1200-as volna.
Mielőtt az új diploma kelt, úgy Bécsben, mint Laxemburgban megvizsgálták a szegedi kihalászott pecsétet és semmi ellenvetést nem találtak az 1200-as évszám ellen.
Úgylátszik a diplomatika és pecséttan még nem nagyon erős lábon állhatott akkor tájban, nálunk sem, de oda fent sem.
A királyi diploma ma is híven hirdeti a roppant tévedést:
«Hogy pedig – úgymond – föntemlített városunk iránt kimutatott eme kegyünk és kegyelmünknek még fényesebb, s örökkétartó emlékét hagyjuk s hogy az eme bővebb kedvezmény folytán az embereknek még inkább szemökbe tűnjék, annak már az ezerkétszázadik esztendőtől fogva használt harczi jelvényét (pecsétjét), melylyel az hajdanában még a néhai dicső magyar királyok által földiszíttetvén, nemessé tétetett, s mely a korábbi idők mostohasága és viszontagságai miatt, tőlök, valami balsors következtében elveszett, de legújabban, 1704-ben a Tisza folyamból a halászok által hálóval egész véletlenűl kihúzatván, a mostani szegedi polgárok és jövevények kezeibe ismét visszaszolgáltatott s nekünk is, bár megroncsolva, de az alakot ezen körirattal: «Sigillum Regiae Civitatis Szegediensis», valamint a föntebbi évet is világosan elő tüntetve, 173eredetiben fölmutattatott légyen, kegyesen helyben hagytuk s az idő viszontagságai miatt megrongáltnak helyébe, ugyanannak hasonlatosságára, új pecsétet vésetni és azzal ennekutánna is mindenkor, jövő és örök időkön át, vörös viasz használata mellett, bármily általok teendő pecsétléseknél azonképen, a mint következik élni engedtük stb.»
Ezen fejedelmi vélemény ellenében úgy Podhraczky, Jerney, valamint a város derék monographusa kimutatták, hogy az világosan tévedésen alapszik, hogy a kérdéses pecsétnyomón csakis az 1500-as évszám áll és állhat.
Szab. kir. Szeged város közönsége kegyelettel őrizze Károly király diplomáját; – de nem vét e kegyelet ellen, sőt a historiai igazságnak rója le tartozását, ha pecsétnyomójában az 1200-as helyére az 1500-as évszámot véseti, s ha másrészről az eredetileg talán még Zsigmond király által adományozott s általunk most bemutatott pecsét használatát is újból föleleveníti.