Nevének változatai: 1506-ban Olah-Nyires. 1585-ben Nyres. 1616-ban Oláh Kis-Nyires. Oláhul Nyiresá.
Oláh-Nyires nevét nyírerdejétől s oláh lakosaitól vette.
Középfalvától északra 4–55 méter magas hegyek aljában fekszik. A községtől keletre egy kis patak siet Középfalván át a Nagy-Szamosba. Deéstől 39·5 kilométernyire a bethleni járásban fekszik.
Szeszárma tartozéka volt, de mint ilyen, 1567-ben a tartozékok közt még nem fordul elő, csak 1585-ben, tehát 1567–1585 közt keletkezhetett, mely alkalommal Oláh-Nyires, mint új falu Középfalva határára telepittettett a Báthory Kristóf fejedelem számára.
1585-ben Harinnai Farkas Miklós és János e birtok bitorlásától mindenkit eltilt.
1589-ben Báthory Zsigmond e birtokot Báthory András bibornoknak adományozza.
1590-ben Harinnai Farkas Miklós és testvérének néh. Farkas Jánosnak fiai: Tamás, István, János, Ferencz és Mihály Báthory András ezen igtatásának ellentmondanak.
1595-ben Farkas Miklós a maga és testvérének néh. János fiainak Tamás, István, Ferencz és Mihály nevében a fejedelmet e birtok bitorlásától eltiltja.
1597-ben néh. Gyulaffi Lászlónak és Forgách Margitnak fia László e birtokát nejére Széchy Katalinra, ennek halálával pedig Szerdahelyi Imrefi Jánosra (kinek anyja szintén Forgách Margit volt) hagyja.
1603-ban Gyulaffy László e birtokát, melyet ő maga szerzett, Bogáthi Menyhértnek s nejének Bánffy Margitnak adja cserébe, de ennek Kentelki Perusich Máté ellentmondott.
1604-ben Gyulaffy László neje Széchy Katalin és leánya Zsuzsánna tiltakoznak az ellen, hogy férje, illetőleg atyja e birtokát Ghyczy Pétrenek eladni akarja.
1606-ban Bogáthi Menyhért e birtokát nejére Bánffy Margitra hagyja.
2631607-ben Rákóczy Zsigmond Allya Farkast s nejét Bánffy Margitot e birtokban megerősiti, de az igtatásnál Gyulaffy László özvegye Széchy Katalin s gyermekeik Sámuel, Zsuzsánna és Borbála ellentmondtak.
1611-ben Allya Farkas és neje Bánffy Margit Kendy Istvánnal e birtokra nézve 1609-ben kötött egyességüket visszavonják, mely szerint ők e birtokot bizonyos feltételek alatt neki adták.
1613-ban Lissibon Gerárd óvást emel az ellen, hogy noha e birtok a fejedelem által 1611-ben neki lőn elzálogositva, azt 1612-ben mégis Csáky István özvegyének Wesselényi Annának adományozta.
1614-ben Bethlen Gábor elrendeli, hogy e birtok, mely Lissibona Gerárd birtokában jogtalanul van, elvétetvén, Allya Farkasnak visszaadassék.
1616-ban Lisbona Gerárd e birtokát Libatonért adják cserébe Haller Zsigmond és neje Kendy Krisztinának.
1618-ban birtokosa Haller Zsigmond, ki itteni birtoka után ez évbeli lustrára egy gyalogpuskás darabontot állit ki.
1619-ben Kendy Krisztina e birtokról, melyet férjével Haller Zsigmonddal kapott cserébe Libatonért, férje javára lemond.
1653. és 1658-ban a szamosujvári uradalomnak itt 15 adózó jobbágya volt.
1664-ben Apaffy Mihály e birtokot, melyet néh. Rákóczy György Majthényi Andrásnak adott zálogba, ennek magvaszakadtával Váradi Stepán Ferencznek s nejének Teleki Katalinnak adja zálogba.
1683-ban Apaffy Mihály Stepán Ferencz fiát Ferenczet (neje Teleki Kata) e birtokban 300 frtban megerősiti, leányuk 1694-ben Stepán Anna Kökényesdi Ferenczné s fiok László e birtokot, Bessenyei Mihály gondnoka beleegyezésével, Bethlen Eleknek eladják s ebből kapott részt Anna testvére Toldalagi Jánosné Stephán Erzsébet és Náprádi Gábor neje jogán.
1694-ben birtokosa Bethlen Elek. Puszta falu, „3 vagy 4 ember most szállott haza”.
1786-ban birtokosa gr. Bethlen Pál; van 31 jobbágya, 2 zsellére.
1816 körül birtokosa gr. Bethlen Farkas, kinek itt 17 1/2 telke van.
2641820-ban gr. Bethlen Farkas; van 33 telke.
1863-ban gr. Bethlen Pál részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban az itt összeírt 40 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
1892-ben birtokosai: gr. Bethlen Bálint 113 k. h. Öröklés gróf Bethlen Pál után. Földesi Sámuel 111 k. h. Örökség apósa Lázár Mandel után, kitől árverés folytán a budapesti magyar jelzálog hitelbank birtokába került 1898-ban.
Lakosai románok, kevésbbé szorgalmatosak. Mindazonáltal földmivelés és baromtenyésztésből élnek. Főtáplálékuk a málé s tavaszi búzakenyér. Öltözetük fehér harisnya, fekete czondra, tüszü s fekete báránybőr sapka, a nők katrinczát viselnek.
Házaik s gazdasági épületeik fából vannak épitve, szalma- és zsindelyfedelüek. Rendesen egy szoba és pitvar képezi lakásukat, berendezése egy ágy s a falak körül padok és közepén egy asztal.
Gör. kath. egyházközség, Kőfarka leányegyháza. Fatemploma a község déli részén egy dombon épült s 1784-ben szentelték föl a Szent-Miklós tiszteletére. Papjai: Szijgyártó György, Gáborfi László és József után Pap Olimpius.
Iskolája s tanitója az anyaegyházéval közös.
Éghajlata egészséges, a szélnek ki van téve.
1750-ben határának harmada némileg lapályos és közepes termésü, a többi hegyes és ebből is egy rész teljesen haszonvehetetlen. Keresetforrásuk a föld terméke lenne, de alig terem meg a fentartásukra szükséges gabona s így barmok eladása képezi jövedelmüket. Két fordulós határa csak 6 ökörrel szántható, hegyes volta miatt nem javitják szekeres trágyával, jóllehet évenként megkivánná.
Egy köböl őszi vetés 3 (40 kévés) kalangyát, szemül egy-egy vékát ereszt, a zab köble 4 kalangyát, szemül 1 1/2 vékát ad. Erdeje, legelője elegendő, szénája fordulónként terem. Mivelnek még földet Dögmező és Kőfarka határain is. Szántója 134 1/4 köbölnyi, elvetettek 85 köb. őszi, 55 1/2 köb. tavaszit, tengerije 3 11/12 köbölnyi termett, rétje 56 3/4 szekérre való. Kertek jövedelme 18 frt 58 1/2 kr. van 58 ökör, 44 tehén, 23 juh, kecske, 26 disznó és 6 méhköpű, pálinkafőző üst jövedelme 2 frt.
1821-ben határa 4. osztályú. Adó alatt van 252 köb. szántó, 182 szekérnyi rét, 18 ökör, ló, 18 tehén, 4 disznó.
265Jelenleg határa kevésbbé termő; főbb terményei: a törökbúza, kevés őszi, több tavaszi búza s még több zab. Állatai: erdélyi fajta szarvasmarha és juh. A beszterczei szilva- és diófája sok. Itatója forrásai és csorgóiban.
A jelen század elején határán állitólag régi sóbányák nyomaira akadtak.
Határhelyek: 1769-ben Pojana Kursi, Bristye (472 m. m. hegy), Komoristye, Lunka, Korobán, Doszu aluj Homesz, Doszul aluj Turics, Valye Sztrecsilor, Gyalu Gyuguluj, Zepogye, Pojana Csiróje, Tirbe, Koszta Szigethi, Stymbe.
1864-ben Dealu Tulics (515 m. m. hegy), Pojana Corgi, Dosulu Deauluj, Pareulu Luptisti, Hotropele, Valea Gardurilor, Dealu Turcului, Zapodile, Pojana Lupuluj, Dumbrava, Dealul lui Irimie.
1898-ban Priszécs, Komaristye, Pojana Korcsi, dülők.
Lakossága: 1703 körül jobbágy, 11 zsellér lakosa van. Lakóház 15, pusztaház 17 van benne.
1732-ben az egész faluban van 30 jobbágy, 48 fiú, 29 telek, 3 zsellér, 21 fiú, 3 telek és 9 puszta telek.
1750-ben 35 jobbágy 24 telkes házban s 5 telkes zsellér 4 telken és házban lakik, együtt 28 népes telek. El van pusztulva 5, melyből ezelőtt 40–70 évvel kihaltak s ezekből 4-et elfoglalt Pap Juon pap.
1857-ben e naszódi kerülethez tartozó község lakossága 196, házak száma 40.
1886-ban 199 lakosból 4 zsidó, a többi gör. kath. oláh.
1891-ben 227 lakossal, melyből 218 gör. kath,. 6 gör. kel. és 3 izraelita.
Adója: 1703 körül 33 frt 60 kr., 8 köb. búza s ugyanennyi zab, másfél szekér széna s egy húsra való barom. 1748-ban 107 frt 51 kr. 1749-ben 115 rt 42 1/2 kr. 1755-ben 70 frt 15 kr. 1775-ben 103 frt. 32 kr. 1822-ben 113 frt 52 kr. és 1898-ban 709 frt 88 kr.