Nevének változatai: 1405-ben Kwrthveles. 1460 körül Kerthweles. 1566-ban Keorthwelyes. 1651-ben Kis-Körtvélyes. 1831-ben oláh neve Kurtujusel, ma Curtilisu mic.
Nevét egykor nagy mértékben itt termő gyümölcsöse után vette.
Vármegyénk északnyugati határszélében szétszórtan, a Muncsel és Kornyet hegyek oldalain, Valea Borkuluj (Haruluj) patak mentén fekszik, mely a szatmárvármegyei Károlya községen felül szakad a Lápos-folyóba. Deéstől 69·6 kilométernyire a magyarláposi járásban.
Kővár tartozéka s oláh falu volt s mint ilyen, már 1405-ben előfordul, midőn Zsigmond király Kővárt Balk fiainak Demeter és Sandrinnak s Drág fiainak György és Sandrinnak adományozta.
A 1424-iki osztály szerint az a Balkfi Sandrin fiainak János és Lászlónak jutott.
1470-ben Mátyás király Bélteki Sandrin fiától Mihálytól, mert feleségét megölte s így főbenjáró vétségben elmarasztaltatott, összes birtokát, ezek közt Körtvélyest is elkobozván, azt Drágfi Miklós fiainak Bertalannak adományozta.
1475 körül Drágffy birja, ki innen 3.04 porta után 1 frt 2 denárt fizet.
4941543-ban Drágffy Gáspáré, 1546–52-ben pedig özvegyéé.
1553–54-ben Drágffy György birja.
1564-ben Somlyai Báthory Anna Ecsedi Báthory György neje Kis-Körtvélyes örökös vajdaságát Tivadar Lukácsnak adományozza.
1556-ban Izabella királyné a magbanszakadt Drágffy György e birtokát Báthory Györgynek, nejének Báthory Annának, fioknak Istvánnak adományozta.
1565-ben Báthory György Miksa császár ellen föllázadván s leveretvén, feje váltságául Kővárát s azzel e tartozékot e császárnak engedte át.
1567-ban II. János király visszafoglalván Kővárt Miksa császártól, az összes tartozékaival, tehát e tartozékot is beregszói Hagymási Kristófnak adományozta.
1591-ben néh. Báthory Kristóf e birtokot Remetei Kiss Tivadar Lukácsnak, mint a ki e falut előbb vajdai tiszte után, utóbb Báthory Kristóf adományából is birta, adományozta oda, de az igtatásnál a kővári kapitány ellentmondott.
1603-ban e falu Remetei Kiss Tivadar Lukács birtoka.
1630-ban Brandenburgi Katalin Kővárához tartozó Körtveliest Toldalagi Jánosnak adományozza 2000 frtért.
1650-ben mint tisztán fiskális birtok, Kővárhoz tartozik.
1652-ben II. Rákóczy György e birtokot homokszentiváni Keresztes Andrásnak inscribálja; ettől azt Bánffy Zsigmond magához váltván, II. Rákóczy Györgytől zálogba nyerte. 1669-ben puskás a Kozma család.
1702-ben birtokosa Bánffy Péter, 1734–39-ben is.
1766-ban birtokosa br. Bánffy Péter özvegye gr. Teleki Mária, kitől azt a fiskus hiába próbálta visszaváltani, úgyszintén 1794-ben örököseitől Kendeffy Rákheltől gr. Bethlen Gergelynek és Bethlen Krisztinától gr. Kendeffy Eleknek özvegyétől is.
1809-ben birtokosai: gr. Teleki Domokosnak van 25 jtelke, egy telkes Zugye Ursz.
1820-ban birtokosa gr. Teleki Imre.
1863-ban a kir. kincstár részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
495Jelenlegi birtokosa (1898): m. kir. kincstár, 521 h. Páska György, Tamás János öröklés és vásár útján.
Jobbágyszolgálmányok: 1566-ban adó: Szent-György napján 3 frtot, Szent-Mihály napján 3 frtot fizetnek.
Ajándékok: 6 quartalia vajat, 6 sajtot, 1 tehenet, minden nyáj után 1 juh, s karácsonykor 6 szekér fát adnak.
Birság: minden vérontás után 1 frt, verésért 60 denár, az idézésre meg nem jelenésért 1 frt, nőszöktetésért 2 frt, erőszaktételért 12 frt, a feleség elhagyásaért 7 frt.
A biró köteles a várnak egy karvalyt vagy 25 denár karvalypénzt adni, karácsonykor pedig egy őzet, vagy annak fejében 32 denárt.
Tizedet fizettek: makkon hízott sertés után és legelőre járó disznóktól ha 100 vagy 10 volt is egyet, ezeknél kevesebbért minden darab után 2 magyar pénzt s így fizettek méhekből, de a pénzbeli fizetés a tisztet illete s őt illette még karvalypénz-adó czimen minden szabados által fizetendő 75 denár. A pap egy ágypokróczot vagy 1 frt 23 denárt. Egy akol vagy stronga nyájától egy juhot, kinek 10-nél kevesebbje volt, nem tartozott érte fizetni. A kisebb község egy 3 éves üszőt, nagyobb egy nagy fejős tehenet s minden család, melynek tehene volt, egy negyed mérték vajat, juhosok egy sajtot.
Mint az 1566-beli összeírásból látszik, lakosai kezdet óta románok. Ekkor emlittetik az Alexa biró család, Kozma Pintye, Simon, Iva, Gergely és Ilye jobbágycsalád. Vajdájuk a Remetén lakó Remetei Lukács.
Földmiveléssel foglalkozó lakosai közt a karácsonyi, húsvéti kántálás, üdvözlés szokásos. Táplálékuk búza, rozs s főképen a málékenyér, melyet zöldség- és tejnemüekkel fogyasztanak. Házilag készitik öltözetüket, nyáron vászoninget és lábravalót, télen fehér gyapjuharisnyát, szürke rövid kabátot, fehér és szürke gubát hordanak.
Épületeiket, házaikat kőalapon fából egy s több beosztással szalma- és zsendelyfedél alá épitik. Berendezésük: sütőkemencze és tűzhely, asztal, egy vagy két ágy, ülőhelyül szolgáló lócza a falak mellett, székek, virágosra festett ruhatartó láda, edénytartó tálas, rikitó szinü szent képek a falakon s felettük fogas, cserép- és porczellántányérokkal, melyek közt színes szövetü törülközőkendők, a gerendákon díszes kancsók csüngenek alá.
Gör. keleti egyházközség, temploma fából épült 1868-ban a község 496közepén, 1871-ben Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére szentelték föl. Három harangja felirata szerint 1862, 1872 és 1898. évből valók, Kolozsvárt öntötték.
Papjai: Joncse Nikita, Kivlig Gábor, Tengya Prikop s jelenleg Páska György.
Felekezeti iskolája az ötvenes években szerveztetett.
Éghajlata mérsékelt, egészséges, szélnek nincs kitéve, jég ritkán bántja határát.
1720-ban rétje közepes jóságú, erdeje elegendő, szántója terméketlen és nehezen mivelhető.
Jelenleg határa termékeny, főbb terménye a törökbúza, rozs, zab, lóher, bükköny, paszuly, pityóka s más kerti vetemények. Erdélyi szarvasmarhát, apró hegyi lovakat, bivalt, sertést, juhot, kecskét, libát, tyukot és ruczát tenyésztenek. Gyümölcse nemes faju körtve, alma, szilva, cseresznye és dió.
Itatója a La sztányi, Valea Borkuluj, Kornyi patakok s ezek forrásai.
Határhelyek: 1770-ben Dimbu Vaszioji, Kuresze, Szeketura, Oszoju, Dimbreiora, Fácza Plesuluj és Steserje, erdők. Válye Plesi, Vállye Grásduluj és Sztenyiga, erdők. Válye Napilor, Treisztye, Fesécze, Pirlose, Izvor, Válye Porculuj.
1898-ban Dumbráva, Kwisze, Virvu Szerbuluj, Zepode, Valea Gainaruluj, Fazsestye, Sztaniga, Kornese, Valea keruje, Ulmesze, Muncsel, dülők.
Lakossága: e faluban 1543-tól fogva 1566-ig az összeírók egy-egy kaput jegyeznek fel évenként, ekkor van 6 jobbágy, 3 zsellér, 1 szegény lakosa s az egész községben 9 lakó- és 2 puszta ház.
1603-ban1 lakóház van benne 1 nemes lakossal.
1700-ban fiaikkal együtt 18 jobbágy, 6 zsellér lakik benne s van ekkor 9 lakóháza.
1770-ben 2 nemes és 87 jobbágy lakosa van fiaikkal együtt s van benne 28 lakó és 2 puszta ház.
1831-ben 304 gör. kel. lakossal.
1891-ben 388 lakosból 16 gör. kath., 367 gör. kel. és 5 izraelita.
Adója 1898-ban 899 frt 68 kr.