30. MAROSSOLYMOS
30. MAROSSOLYMOS
1278-ban Solymos, 1318-ban Solumus, 1440-ben Solomos, 1459-ben oppidum Solymos néven jelentkezik az okiratokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1278-ban már temploma van, ebben az évben Pál szörényi bán eladja tordai sóaknáját és erről a sótizedet örökre és visszavonhatatlanul a solymosi Boldogságos Szűz templomának hagyja. (Beke: Az erd. egyházmegye. 122., 18. jegyz.; Urkundenbuch. V. 136, 189.)
1541-ben Mihály a plébános. (Beke: i.m.18.; Erdélyi Káptalani Levéltár. 503.) Ugyanez a Mihály plébános egyben alesperes, akinek a gyulafehérvári káptalan dézsmajogot engedélyez. (Budai: A hunyadi főesperesség. 28.)
Középkori katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században még református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 182.), és e század elején is, de a két világháború között a hívek annyira leapadnak, hogy már csak a református temető jelzi, hogy ott valamikor református egyház volt.
