Egyezmény a biológiai sokféleségről
Egyezmény a biológiai sokféleségről
elfogadás: 1992. június 5.
helyszín: Rio de Janeiro (Brazília)
hatálybalépés: 1993. december 29.
szervezet: ENSZ környezeti program
letéteményes: ENSZ-főtitkár
Magyarország:
| aláírás: | 1992. június 13. |
megerősítés/jóváhagyás: 1994. február 24.
hatálybalépés: 1994. május 25.
Célok
Az egyezményt 1992-ben az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferencia keretében nyitották meg aláírásra. Alapvető célkitűzése a biológiai sokféleség megőrzése, komponenseinek fenntartható használata és a genetikai források hasznosításából – azaz a vadon élő, élővilágból származó – haszon igazságos elosztása.
Kötelezettségek
Az egyezmény értelmében minden fél vállalja, hogy
– tevékenysége ne okozzon környezeti kárt határain kívül.
– kialakít nemzeti stratégiát a biológiai sokféleség védelmére és fenntartható hasznosítására, továbbá integrálja a megőrzést az egyes szakterületi, ágazati politikákba és tervekbe, illetve ágazatközi tervekbe.
– azonosítja és megfigyeli a biológiai sokféleség azon összetevőit, amelyek fontosak a megőrzés szempontjából, valamint azokat a folyamatokat és tevékenységeket, amelyeknek káros hatásuk lehet, nyilvántartja az ezekre vonatkozó adatokat.
– gondoskodik az „in situ” védelméről mind a védett területeken, mind azokon kívül, fenntart „ex situ” védelmi intézményeket, és intézkedik a veszélyeztetett fajok visszatérése, visszatelepítése érdekében.
– a megőrzést elősegítő kutatási és képzési programokat hajt végre, elősegíti a kutatás eredményeinek felhasználását, a megőrzésre vonatkozó ismeretek terjesztését, a nemzetközi információcserét, a műszaki-tudományos együttműködést, a szakembercserét és -képzést.
– környezeti hatásvizsgálat alá veti azokat a terveket és programokat, amelyek várhatóan jelentősen károsítják a biológiai sokféleséget.
– azonnal értesíti a területén keletkező, a biológiai sokféleséget más államok területén is veszélyeztető helyzetről a potenciálisan érintett országokat.
– kölcsönös megegyezések alapján elősegíti genetikai forrásaihoz más felek hozzáférését és mások ilyen forrásainak kutatásában azok teljes részvételét, biztosítva az abból származó haszon megosztását a származási országgal, továbbá elősegíti a megőrzés szempontjából fontos technológiák más felek számára történő átadását.
– beszámoló jelentést készít a konferencia által meghatározandó gyakorisággal azokról az intézkedésekről; amelyet az egyezmény rendelkezéseinek végrehajtása érdekében tett.
