Olajpiac
Olajpiac
A kőolaj világpiacának működési mechanizmusában mélyreható változások zajlottak le az utóbbi időben. Az árak kialakításának rendszere módosult. A világpiaci ár a szabadpiaci ár, a tőzsdei ár és az OPEC irányár függvényeként alakult ki
Az OPEC által kitermelt olaj iránti keresletcsökkenése tartós gazdasági folyamatokon alapul 1973, ill. 1979 óta világszerte felgyorsultak a kőolaj-feltárási munkálatok, s kibővült az OPEC-en kívüli olajtermelő és -exportáló országok köre (Nyugat-Európa, Mexikó, Afrika, Alaszka, Távol-Kelet). Javult a tejlett ipari országok energiafelhasználásának hatékonysága, a gazdasági struktúrában előretörtek a kevésbé energiaigényes ágazatok, és felgyorsult a kőolajnak egyéb energiahordozókkal való helyettesítése.
1984–85-ben megnőtt a kőolaj szabadpiaci értékesítésének jelentősége, ám a tőzsdei ár lényegében fiktív hivatkozási alap maradt, mert az olajkereskedelemnek csak töredéke bonyolódik le a tőzsdei forgalomban, és ezért a tőzsdei árszínvonal általában csak közvetve hat a szabadpiaci ármozgásokra.
Az OPEC szerződéses árainak alapját a szervezet által megszabott mindenkori irányár képezi. A világon eladásra kerülő kőolaj mintegy 55–60%-a különböző szerződéses ügyletek keretében kerül forgalomba.
Az OPEC olyan heterogén szervezet, hogy szinte megoldhatatlan feladatot jelent számára a tagállamok sokféle érdekének egyeztetése. A kőolajexportőr országokon belül eddig is különféle csoportosulások jöttek létre – mint az OAPEC (az arab kőolajtermelők és -exportőrök szervezete), az Öböl-menti Országok Együttműködési Tanácsa-, és felmerült továbbiak alakítása, mint a Perzsa (Arab)-öböl országainak külön egyesülése, az ún. Gulf kartell.
Az OPEC mindmáig nem tudott megfelelő kapcsolatot, ill. stratégiát kialakítani az újra erősödő nemzetközi olajmonopóliumokkal – ezek a tőkés világ ismert és kitermelhető kőolajforrásainak 65%-át tartják kezükben –, sem pedig a többi kitermelő országgal és a felhasználókkal.
Az olajpiaci erőviszonyok jelentős átalakulásának oka, hogy az OPEC szerepe – nem utolsósorban az önmérséklet politikájának következtében – mind a kőolaj-kitermelésben, mind az exportban csökkent. Az OPEC termelése 1979 és 1985 között felére, évi 1522 millió tonnáról évi 792 millió tonnára zuhant. Az OPEC-en kívüli tőkés országok kitermelése 1973 és 1985 között 50%-kal nőtt, azóta viszont stagnál.
Az OPEC részesedése a világtermelésből 1974-ben még 55%-os volt, 1985-ben már csak 28,5%-os. Ennek megfelelően az OPEC kőolajának világ kereskedelmi részesedése az 1979-es 88%-ról 1985-re 62%-ra csökkent, ám ez továbbra is meghatározó.
A tényleges viszonyokra jellemző, hogy miközben az OPEC-en kívüli régiók kőolaját teljes kapacitással kitermelik, addig az OPEC-országok kitermelési kapacitásuknak csak felét (országonként 46–53%-át) használják ki. Az OPEC-en kívüli területeken a 80-as években új lelőhelyeket nem tártak fel, a kitermelés pedig hamarosan eléri a csúcspontját, ezért a termelés csökkenni fog. Így a Közel-Kelet visszaszerezheti vezető pozícióját a kőolaj-kitermelésben és az exportban egyaránt.
Az olajexportőrök szervezeten kívül eső területek lelőhelyei ugyanis kisebbek és kevésbé hozzáférhetők, míg a közel-keleti készletek rendkívül kedvező geológiai feltételekkel hozhatók felszínre, és a leghosszabb ideig kihasználhatók Kuvait készletei 192 évre, Irakéi 130 évre. Abu Dhabiéi 110 évre és Szaúd-Arábiáéi 93 évre elegendőek.
Az Egyesült Államok ismert készletei ehhez képest 9, Angliáéi 16, a Szovjetunióéi 14 évre biztosítják az ellátást.
A kitermelés- és az árcsökkenés miatt az OPEC-országok jelentős veszteségeket könyvelhettek el, bár országonként korántsem egyenlő mértékben. Ennek megfelelő változások következtek be a kőolajexportőr országok pénzügyi helyzetében is. Összesített fizetési mérlegüket 1984-ben 10,0, 1985-ben pedig 5,5 milliárd USD-s passzívummal zárták.
1986-ban a nagy áringadozások, 1987-ben viszont – különösen ehhez képest – a viszonylagos stabilitás jellemezte a kőolaj világpiacát. 1986 első felében az olajár csaknem harmadára süllyedt, majd erről a szintről útra a duplájára emelkedett az év második felében. Jóllehet az egész éves átlagár 1987-ben felülmúlta az előző évit, nem voltak látványos ingadozások. 1987-ben az OPEC előző év végén javasolt átlagára lénylegesen is az irányadó ár szerepét töltötte be, a szabadpiaci árak rövid kilengésekkel az árcentrum körül mozogtak.
1986 decemberében az OPEC-országok napi 15,8 millió hordóra csökkentették az 1987 első felére vonatkozó kitermelési kvótát, és 18 USD-s irányárat állapítottak meg. Az OPEC 1987. júniusi konferenciáján a piac erősödését mutató folyamatokra reagálva 5%-kal emelték a kitermelési kvótát, de meghagyták a 18 USD-s irányárat.
Az év utolsó harmadában azonban az OPEC-termelők különféle belső ellentéteik és eltérő piacpolitikájuk miatt nem tartották magukat a kvótákhoz, kínálatuk emiatt 10–15%-kal (napi 18,4–19,1 millió hordóra) nőtt. Mivel az OPEC-en kívüli termelők is növelték kínálatukat, novemberben és decemberben havonta átlagosan 5–7%-kal csökkentek az árak, ám ennek ellenére az OPEC decemberi konferenciája is kitartott a korábbi kvóták és a 18 USD-s irányár mellett A nyomott piaci helyzet viszont különböző árengedményekre kényszerítette az olajexportőröket.
1988 első negyedében az árak folyamatosan estek: egyes fajtáknál, pl. az angol Brent esetében a csökkenés 30%-os volt. Március közepétől viszont ismét az erősödés jeleit mutatta a kőolajpiac.
Rövid távon arra lehet számítani, hogy a termelő országoknak érdekében áll az olajárakat a 15–18 USD-s sávban tartani, s ez éves átlagban pár százalékos nominális árcsökkenést jelentene 1987-hez viszonyítva. A kitermelés növekedése főleg az OPEC-en kívüli fejlődő országokban (Észak-Jemen, Mexikó, Angola, Malaysia, Kolumbia) várható.
Noha 1988 első felében az OPEC árbizottságában több termelő is a kitermelési kvóták csökkentése mellett foglalt állást, azzal is tisztában vannak, hogy az árak stabilizálásához 5–10%-os termeléscsökkentés nem elegendő mivel ezt a kiesést a szervezeten kívüli tagországok termelésének növekedése pótolná s emiatt csak arra vezetne, hogy a kartell tagországai veszítenének piaci részesedésükből.
Az OPEC és az OPEC-en kívüli termelők kölcsönösen egymásra várnak a termelés csökkentésének elhatározásával, és egyik sem kívánja magát előbb rászánni a másiknál. A termelők között ugyanis a piaci részarányért folyik a harc.
Ha viszont az árak csökkenése az OPEC-országok számára veszélyes méreteket öltene, akkor mégis a kitermelés önkorlátozására kényszerülnek. Hogy erre mikor kerül sor, az a szervezeten belüli nézetek változásától, az iraki–iráni háború alakulásától és más tényezőktől is függ.
A világ kőolajtermelése régiónként (millió tonna)
A világ kőolajtermelése (millió barrel*)
A kőolaj különböző világpiaci árindexei
A kőolaj világpiaci árának alakulása (USD/barrel)
