Modern fizika

Full text search

Modern fizika
Az eddigiekben tárgyalt ismeretek mindegyike már a 19. század végén az emberiség birtokában volt, úgy látszott, hogy a fizika minden lényeges kérdésre választ adott, csupán néhány apró probléma maradt megoldatlan. Az egyik ilyen homályos terület, a sugárzások keletkezésének és egyensúlyának vizsgálata vezetett a fizika 20. századi forradalmához. A Planck által bevezetett „kvantum” (=energiaadag) fogalma először a sugárzások leírásában, majd pedig a mechanikai és atomi rendszerek vizsgálatában bizonyult nélkülözhetetlenek. Ötletének lényege, hogy az energiaátadás nem folytonosan, tetszőleges kis adagokban történik, hanem van egy legkisebb, tovább immár oszthatatlan egység. Ez a legkisebb energiaegység fény estéven h×v-vel egyenlő, ahol h a Planck-állandó, v pedig a fény frekvenciája. E feltételezésből kiindulva teljesen új tudományág született, a kvantummechanika. A kvantumfeltételek alapján értelmezhetővé vált az atomok sugárzásának színképe, az elemek periódusos rendszerének addig csak tapasztalati törvényeken alapuló logikája. A fény esetében megismert kettős (részecske, ill. hullám) természet kiterjeszthető tömeggel bíró részecskékre is. Egy mozgó test hullámtermészete azonban csak atomi méretekben válik jelentőssé, így megszokott mértékskáláink esetében továbbra is a klasszikus mechanika törvényei maradnak érvényben. A kvantummechanika egyik legfontosabb és legtöbbet vitatott állítása a Heisenberg-féle határozatlansági összefüggés, amely szerint egyidejűleg, tehát egyszerre egy részecske helye is, sebessége is nem határozható meg tetszőleges pontossággal. Ez a jelenség tehát az atomok szintjén alapvetően valószínűségi jelleget ad a fizikai folyamatok leírásának.
A mikrorendszerek törvényeinek tanulmányozása egyben az atomok belső szerkezetének megismerését, az atomfizika kifejlődését jelentette. Századunk első harmadában alakult ki és bizonyosodott be az anyag mikroszkopikus szerkezetére vonatkozó képünk, a molekulák atomokból, az atomok pozitív töltésű protonokból, semleges neutronokból és negatív töltésű elektronokból állnak. A protonok és neutronok által alkotott atommag további, még kisebb részeit, az anyag legelemibb építőköveit a magfizika és a részecskefizika kutatja a nagy energiájú gyorsítók segítségével.
Az atomi rendszerekben megvalósuló mozgások (ilyeneket hoznak létre a gyorsítókban is) sokszor emberi léptékkel elképzelhetetlen sebességgel zajlanak le. Ilyen esetekben a leíráshoz elkerülhetetlen a relativitáselmélet alkalmazása. A relativitáselméletet Einstein századunk elején, a kísérleti tapasztalatokat messze megelőzve, pusztán elméleti úton dolgozta ki. A mozgások viszonylagosságának, relativitásának ténye már a klasszikus mechanikában is előfordult, de ott pl. a sebességek korlátlanul, hagyományos módon összegezhetők. A speciális relativitáselmélet szerint a hosszúságok és az időtartamok is függnek a megfigyelő és a mozgó test viszonylagos sebességétől: egy hozzá képest mozgó rendszer idejének múlását lassúbbnak, egy 1 m hosszú méterrúd hosszát 1 m-nél rövidebbnek látja a megfigyelő. Mindezek a jelenségek a legfeljebb fénysebességgel terjedő információátvitellel vannak kapcsolatban. Minden mozgás felső határsebessége ugyanis a fény légüres térbeli sebessége (c = 300 000 km/s). Az energia (E) és a tömeg (m) E = mc2 összefüggéssel kifejezett egyenértékűsége és egymásba átalakíthatósága is a relativitáselmélet következménye. (Ez a képlet azt jelenti, hogy adott tömegnek megfelelő energia egyenlő az adott tömeg szorozva a fénysebesség négyzetével.). A kísérletekkel igazolt speciális relativitáselmélet szerint nincs abszolút nyugvó koordináta-rendszer, amelyhez az összes többi mozgás viszonyítható volna. Hasonló megfogalmazású, de mégis mélyebb értelmű a gravitációs erőhatásokat is figyelembe vevő általános relativitáselmélet végkövetkeztetése: egy egyenletes gyorsulást végző, ill. egy gravitációs erőtérben lévő rendszer teljesen egyenértékű, a rendszeren belül végzett kísérletekkel nem állapítható meg köztük különbség. Az általános relativitáselméletnek a világegyetem kialakulását, a csillagok és csillagrendszerek fejlődését vizsgáló modellekben van különösen fontos szerepe.
Napjaink fizikájában jelentős helyet foglalt el a szilárdtest-fizika, amelynek a különféle szilárd anyagok szerkezetére, viselkedésére vonatkozó kutatási eredményei a gyakorlati életben is hatalmas változásokat okoztak. Ilyen forradalmi hatású felfedezés volt pl. az 50-es években a tranzisztor létrehozása, amit aztán egy új tudományág, az elektronika kialakulása követett, vagy a lézerek kifejlesztése a 60-as évek elején, amit szintén teljesen új tudományterületek (lézerfizika, nemlineáris optika) létrejötte kísért.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi