CSEPELI SZABÓ BÉLA (1924) (ERDŐDY EDIT, R. TAKÁCS OLGA)
CSEPELI SZABÓ BÉLA (1924)
(ERDŐDY EDIT, R. TAKÁCS OLGA)
(ERDŐDY EDIT, R. TAKÁCS OLGA)
Csepeli Szabó Béla (1924) költői útja az ötvenes évek elején indult; első kötetei (Lázadóból forradalmár lettem, 1951; Út a messzeségbe, 1956) a sematizmus korszakának jegyeit viselik. Leíró jellegű, sok epikai elemet is tartalmazó látvány- és eseményköltészet ez, melyet idillbe hajló, a világot – a szocializmus világát – egysíkúan rózsaszínűre lakkozó szemlélet hív életre. Ettől a szemlélettől és költői módszertől pályája során soha sem tudott végképp elszakadni; noha látóhatára, tematikája sokat szélesedett, verstechnikája fejlődött. A hatvanas évek költői termése is javarészt falusi és külvárosi élet- és zsánerképekből, karakterrajzokból, alkalmi versekből áll össze. Gondolati igényű költeményei a humanizmus, a népek testvérisége, a Béke és az Értelem szép eszméit hirdetik. A Jó és a Rossz romantikusan egysíkú princípiumai harcában természetfeletti feladat jut magának a költőnek is, aki "ifjú pásztorként" őrzi a Napot, máskor Atlaszként hurcolja vállán az ország gondját-baját. A Ne csüggedj, Atlasz! (1973) című kötetben így foglalja össze ars poeticáját: "… a világot csak akkor tudjuk megtölteni szépséggel, humanizmussal és költészettel, ha ugyanakkor a költészetet is megtöltjük a küzdő ember, a munka világának lüktető és forrongó életével."
